A féltékenységről szóló ankét kapcsán szeretném elmondani az én történetemet, amely talán tanulságos lehet mások számára is.

– Az egyetemen ismertem meg a férjemet, szerelemből kötöttünk házasságot, egy városba kerültünk, s hamar megszületett a kislányunk. A rendszerváltás után két évvel zárták be a gyárat, s mindketten elveszítettük az állásunkat. Én hamar találtam újat, a férjemnek, aki mérnök volt, nem sikerült a szakmájában elhelyezkednie. Egy ideig a gyermeket rendezte és a házimunkát végezte, aztán naponta egyszer, majd kétszer-háromszor is megfordult a kocsmában. Lépni kellett, ha nem akartam, hogy belefulladjon az alkoholba. Felmondtam a munkahelyemen, bár nagyon jó fizetésem volt, és közösen vállalkozásba kezdtünk. Nehezen, de végül beindult, a férjem magára talált, eszébe sem jutott az ital. Már tíz alkalmazottal dolgoztunk, amikor egyre többször unszolt, hogy jó lenne még egy gyermek. A kisfiunk fogyatékkal született, rengeteget kellett foglalkozni vele. Hogy a férjemnek segítsége legyen, a barátnőm lányát vettük fel mindenesnek. Őegyre később jött haza, nekem pedig a gyerekekkel, a háztartással járó munka mellett a céget is könyvelnem kellett. Hároméves volt a fiam, s szépen fejlődött, amikor egy este a férjem elé indultunk. Megbújtunk a gyermekkel az ajtó mögött, hogy viccből ráijesszünk. Legnagyobb döbbenetemre a titkárnőjével összeölelkezve léptek ki az ajtón. Szinte megdermedtem, s szörnyû napok következtek. Bizonyosságot akartam, váratlanul nyitottam rájuk, minden este meglestem őket, majd lassan kiderült, hogy a cégnél mindenki tudott a kapcsolatukról, csak engem akartak kímélni a kisfiunk miatt. Óriási cirkuszokat rendeztem, magamból kikelve üvöltöztem, amikor hazajött, utánuk leskelődtem, a gyermekeket is elhanyagoltam. Mint valami feneketlen őrületben, hónapokig lázban égtem. Azt hittem, hogy belezavarodok, vagy talán hetekre bele is zavarodtam a féltékenységbe s a félelembe, hogy a két gyerekkel magamra maradok. Annyira, hogy egy alkalommal, amikor a férjem elutazott, a lányt lekurváztam, felpofoztam és agyba-főbe vertem. Amikor megtudta a férjem, azonnal elköltözött otthonról. Bár megoszlottak a vélemények, s volt, aki óva intett a válástól, úgy éreztem, hogy képtelenség vele maradni, amit már ő sem akart. Iszonyú hónapok következtek. Végül a többi fogyatékos gyermek szülei álltak mellém, vigasztaltak meg, s kerestek munkahelyet számomra. A gyerek óvodába került, édesanyám hozzánk költözött, s lassan megnyugodtam. A volt férjem már a harmadik barátnőjével él, a céget bezárta, s mostanában mobiltelefonokat árul.

N. Erzsébet, 50 éves közgazdász

Erről a fórumon

Lófő Iskola minden ami tantervből hiányzik

Nem tetszik a média? Légy te a média! Lépj be a média kommandónkba!
Ha valaki tanúja volt érdekes, közérdekű vagy szép eseménynek és úgy ítéled meg, hogy ez több embert érdekelhet, akkor küldje el  kérjük töltsd fel a youtube-on a SZEFHE Média Kommandó csoportjához

Markodban a hatalom Egy telefonnal, most fényképet készíthetsz, hangot vehetsz fel, filmezhetsz, de ha kedvet érzel akár meg is írhatod véleményed. Regisztrálj és a felhasználó menüben kattints a hír beküldésére.

Nyisson PayPal számlát és gyerekjáték lesz az internetes vásárlás.