|
A féltékenységről szóló ankét kapcsán szeretném elmondani az én
történetemet, amely talán tanulságos lehet mások számára is.
– Az egyetemen ismertem meg a férjemet, szerelemből kötöttünk házasságot,
egy városba kerültünk, s hamar megszületett a kislányunk. A rendszerváltás
után két évvel zárták be a gyárat, s mindketten elveszítettük az állásunkat.
Én hamar találtam újat, a férjemnek, aki mérnök volt, nem sikerült a
szakmájában elhelyezkednie. Egy ideig a gyermeket rendezte és a házimunkát
végezte, aztán naponta egyszer, majd kétszer-háromszor is megfordult a
kocsmában. Lépni kellett, ha nem akartam, hogy belefulladjon az alkoholba.
Felmondtam a munkahelyemen, bár nagyon jó fizetésem volt, és közösen
vállalkozásba kezdtünk. Nehezen, de végül beindult, a férjem magára talált,
eszébe sem jutott az ital. Már tíz alkalmazottal dolgoztunk, amikor egyre
többször unszolt, hogy jó lenne még egy gyermek. A kisfiunk fogyatékkal
született, rengeteget kellett foglalkozni vele. Hogy a férjemnek segítsége
legyen, a barátnőm lányát vettük fel mindenesnek. Őegyre később jött haza,
nekem pedig a gyerekekkel, a háztartással járó munka mellett a céget is
könyvelnem kellett. Hároméves volt a fiam, s szépen fejlődött, amikor egy este
a férjem elé indultunk. Megbújtunk a gyermekkel az ajtó mögött, hogy viccből
ráijesszünk. Legnagyobb döbbenetemre a titkárnőjével összeölelkezve léptek ki
az ajtón. Szinte megdermedtem, s szörnyû napok következtek. Bizonyosságot
akartam, váratlanul nyitottam rájuk, minden este meglestem őket, majd lassan
kiderült, hogy a cégnél mindenki tudott a kapcsolatukról, csak engem akartak
kímélni a kisfiunk miatt. Óriási cirkuszokat rendeztem, magamból kikelve
üvöltöztem, amikor hazajött, utánuk leskelődtem, a gyermekeket is
elhanyagoltam. Mint valami feneketlen őrületben, hónapokig lázban égtem. Azt
hittem, hogy belezavarodok, vagy talán hetekre bele is zavarodtam a
féltékenységbe s a félelembe, hogy a két gyerekkel magamra maradok. Annyira,
hogy egy alkalommal, amikor a férjem elutazott, a lányt lekurváztam,
felpofoztam és agyba-főbe vertem. Amikor megtudta a férjem, azonnal
elköltözött otthonról. Bár megoszlottak a vélemények, s volt, aki óva intett a
válástól, úgy éreztem, hogy képtelenség vele maradni, amit már ő sem akart.
Iszonyú hónapok következtek. Végül a többi fogyatékos gyermek szülei álltak
mellém, vigasztaltak meg, s kerestek munkahelyet számomra. A gyerek óvodába
került, édesanyám hozzánk költözött, s lassan megnyugodtam. A volt férjem már
a harmadik barátnőjével él, a céget bezárta, s mostanában mobiltelefonokat
árul.
N. Erzsébet, 50 éves közgazdász
Erről a fórumon
Lófő Iskola
minden ami tantervből hiányzik
Nem tetszik a média? Légy
te a média! Lépj be a média kommandónkba!
Ha
valaki tanúja volt érdekes, közérdekű vagy szép eseménynek és úgy ítéled meg,
hogy ez több embert érdekelhet, akkor küldje el kérjük
töltsd fel a youtube-on a SZEFHE
Média Kommandó csoportjához
Markodban a hatalom Egy
telefonnal, most fényképet készíthetsz, hangot vehetsz fel, filmezhetsz, de ha
kedvet érzel akár meg is írhatod véleményed. Regisztrálj és a felhasználó
menüben kattints a hír beküldésére.
Nyisson PayPal számlát és
gyerekjáték lesz az internetes vásárlás.
|
