A nappali természetes világításon kívül a fényképészetben mesterséges fényforrásokat is használunk, sokszor egyidejûleg mind a kettôt. A villamos energia felhasználásán alapuló mesterséges fényforrásoknak több változatát ismerjük. Az elsô helyet az izzólámpák foglalják el, ezután következnek a fénycsövek, ívlámpák, higanygôzlámpák, villanólámpák. A közönséges villanyégôk kis teljesítményûek, az általuk kibocsátott fény túlnyomóan vörös és sárga sugarakat tartalmaz, így használatuk a fényképezésben korlátozott.

Ha más izzónk nincs, akkor opálburájú égôk is megfelelnek a fekete-fehér fényképezéshez. A legtökéletesebb fényt a közönséges égôk közül a kriptonégô adja, hátránya, hogy fénye viszonylag gyenge.

A fényképészek ideális, mindig kéznél levô mesterséges fényforrása a villanófénylámpa (örökvaku). A fényteljesítményt az elôállító gyárak kulcsszám feltüntetésével jelölik meg. Ez a szám a méterben kifejezett tárgytávolságnak és a fényrekesz értékének a szorzata adott filmérzékenység esetén. Például a 20- as kulcsszám azt jelenti, 1:8-as nyílású fényrekesz esetén két és fél méterre kell elhelyezni a lámpát a témától. Ezt a következôképp számítjuk ki: a lámpa kulcsszámát osztjuk a fényrekesz értékével: 20:8=2,5. A kulcsszám a rekesznyílás kiszámításánál is használható. Elôfordul, hogy a lámpát csak egy bizonyos távolságban tudjuk felállítani, ilyenkor a lencsenyílást számítjuk ki a következôképpen: a lámpa és a tárgy közötti távolság legyen 4 méter, akkor a kulcsszámot osztjuk a tárgytávolsággal (4-gyel): 20:4=5, tehát 5-ös lencsenyílást kell használnunk a helyes expozícióhoz. A mai modern villanólámpák már automatikusan kiszámítják, hogy az adott tárgytávolságnak megfelelôen mekkora fényteljesítményt kell leadjanak a helyes expozícióhoz.

Incze István, AFIAP

Erről a fórumon

Székely genealógia portál

Lófő Iskola Az elveszettnek hitt tudás

Nyisson PayPal számlát és gyerekjáték lesz az internetes vásárlás.