|
A damaszkuszi rózsából (Rosa damascena) mai napig
állítanak elő illóolajat. A hazájában Bulgáriában (Kazanlik,
Gabrovo, Karlovo vidékén) és Törökországban (Burdur, Isparta
vidékén) termesztett növények sziromlevele 0,1-0,2 százalék
illóolajat (Rose damascene aetheroleum) tartalmaz.
A gyártás első terméke a rózsavíz, amelyet még egyszer
átdesztillálva olyan folyadékot kapnak, amelynek a felületén
a rózsaolaj kiválik. Szétválasztás után tisztítják,
finomítják. A rózsaolaj a legdrágább illóolajok közé
tartozik (grammjának értéke csaknem az aranyéval azonos).
Egy kg olaj előállításához 3–5000 sziromlevél szükséges,
amely mennyiség kb. 2 ha területen termeszthető. Európában
(Olasz-, Francia- és Németország) kisebb ültetvények
találhatók, ahol extrahálással állítják elő az illóolajat.
Az illóolaj egyik összetevője, a fenil-etil-alkohol vízben
jól oldódik és emiatt nagy része nem megy át az olajba, a
rózsavízben marad, mely fiolákba zárva jellegzetes és
aránylag olcsó turistaemlék. A rózsaolajat drágasága miatt
gyakran hamisítják gerániumolajjal.
A leggyakrabban használt módszer az illóolajok
előállítására a vízgőz- desztillálás. Ennél az eljárásnál a
növényi résszel csak a vízgőz érintkezik, amely magával
ragadja a benne található illékony komponenseket is, majd a
kazánhoz csatlakoztatott hûtőrendszerben különböző
összetételû folyadék: a kondenzvíz és az illóolaj
keletkezik, melyek a közlekedő edények elvén alapuló
Florenci-palackban szétválnak. Nagyobb mennyiségben
keletkező kondenzvíz felett (ha az illóolaj fajsúlya kisebb,
mint 1) vagy alatt (ha nagyobb, mint 1) gyûl össze az
illóolaj.
A két utóbbi módszerrel előállított illóolaj tartalmazza
a növényi rész csaknem valamennyi összetevőjét, melyek közül
egyesek frakcionált desztillálással szétválaszthatók és
ezáltal növelhető az illóolajok értékes összetevőinek
aránya.
1950 után fejlesztették ki a szubkritikus CO2-
kivonást, extrakciót. Ezzel a nagyon drága eszközöket
igénylő módszerrel (magas nyomásnál és roppant alacsony
hőmérsékleten a CO2-folyékony oldószerré válik)
lehetséges az illóolajat kivonni anélkül, hogy az
atmoszférikus nyomáson történő desztillálás alkalmával a hő
által okozott minőségi romlás bekövetkezne. Ily módon lehet
csaknem teljes egészében frissen szedett növényi részek
illatát megőrizni. A szubkritikus extrakcióval előállított
illóolajokat sötét üvegben, hûvös helyen kell tárolni.
1980-ban P. Wilde leírja az úgynevezett fitonikus
módszert, vagyis hidro-fluor-karbonnal (HFC134a) zárt
rendszerben történő kivonást. A visszamaradó "floraszol" a
növényi illatok legszélesebb skáláját tartalmazza. A szerző
által felsorolt előnyei mellett a HFC134a rendkívül
veszélyes a környezetre. Emiatt ennek szélesebb körû
alkalmazása komoly megfontolást igényel. Ezekkel a sorokkal
arra szeretném felhívni az olvasó és mindenki figyelmét,
hogy amikor illóolajat vagy illóolaj tartalmú készítményeket
vásárolunk, vagy éppen alkalmazni óhajtjuk, ne feledkezzünk
meg annak szavatossági idejéről, módjáról, amelyekről a
későbbiekben részletesebben beszámolunk.
Dr. Csedő Károly egyetemi tanár
Fényforrások
Erről a fórumon
Nem tetszik a média? Légy
te a média! Lépjen be a média kommandónkba!
Ha
valaki tanúja volt érdekes, közérdekű vagy szép eseménynek és úgy ítéli meg,
hogy ez több embert érdekelhet, akkor küldje el levélben vagy kérjük
töltse fel a youtube-on a SZEFHE
Média Kommandó csoportjához
Markunkban a hatalom Egy
telefonnal, most fényképet készíthet, hangot vehet fel, filmezhet, de ha kedvet
érez akár egy cikkben is megírhatja véleményét. Ez utóbbi esetben regisztráljon és a felhasználó
menüben kattintson a hír beküldésére. Együtt EgyMásért MiMagunk legyünk
Székelyföld tiszta hangja!
 Rendeljen
tőlünk zöld tárhelyet
Miért zöld? mert kizárólag megújuló energiát használnak
a szerverek.
A
legolcsóbb Romániában 50 Euró
3 Giga EGY ÉVRE
Nyisson PayPal számlát
és gyerekjáték lesz az internetes vásárlás.
|
