A damaszkuszi rózsából (Rosa damascena) mai napig állítanak elő illóolajat. A hazájában Bulgáriában (Kazanlik, Gabrovo, Karlovo vidékén) és Törökországban (Burdur, Isparta vidékén) termesztett növények sziromlevele 0,1-0,2 százalék illóolajat (Rose damascene aetheroleum) tartalmaz.

A gyártás első terméke a rózsavíz, amelyet még egyszer átdesztillálva olyan folyadékot kapnak, amelynek a felületén a rózsaolaj kiválik. Szétválasztás után tisztítják, finomítják. A rózsaolaj a legdrágább illóolajok közé tartozik (grammjának értéke csaknem az aranyéval azonos). Egy kg olaj előállításához 3–5000 sziromlevél szükséges, amely mennyiség kb. 2 ha területen termeszthető. Európában (Olasz-, Francia- és Németország) kisebb ültetvények találhatók, ahol extrahálással állítják elő az illóolajat. Az illóolaj egyik összetevője, a fenil-etil-alkohol vízben jól oldódik és emiatt nagy része nem megy át az olajba, a rózsavízben marad, mely fiolákba zárva jellegzetes és aránylag olcsó turistaemlék. A rózsaolajat drágasága miatt gyakran hamisítják gerániumolajjal.

A leggyakrabban használt módszer az illóolajok előállítására a vízgőz- desztillálás. Ennél az eljárásnál a növényi résszel csak a vízgőz érintkezik, amely magával ragadja a benne található illékony komponenseket is, majd a kazánhoz csatlakoztatott hûtőrendszerben különböző összetételû folyadék: a kondenzvíz és az illóolaj keletkezik, melyek a közlekedő edények elvén alapuló Florenci-palackban szétválnak. Nagyobb mennyiségben keletkező kondenzvíz felett (ha az illóolaj fajsúlya kisebb, mint 1) vagy alatt (ha nagyobb, mint 1) gyûl össze az illóolaj.

A két utóbbi módszerrel előállított illóolaj tartalmazza a növényi rész csaknem valamennyi összetevőjét, melyek közül egyesek frakcionált desztillálással szétválaszthatók és ezáltal növelhető az illóolajok értékes összetevőinek aránya.

1950 után fejlesztették ki a szubkritikus CO₂- kivonást, extrakciót. Ezzel a nagyon drága eszközöket igénylő módszerrel (magas nyomásnál és roppant alacsony hőmérsékleten a CO₂-folyékony oldószerré válik) lehetséges az illóolajat kivonni anélkül, hogy az atmoszférikus nyomáson történő desztillálás alkalmával a hő által okozott minőségi romlás bekövetkezne. Ily módon lehet csaknem teljes egészében frissen szedett növényi részek illatát megőrizni. A szubkritikus extrakcióval előállított illóolajokat sötét üvegben, hûvös helyen kell tárolni.

1980-ban P. Wilde leírja az úgynevezett fitonikus módszert, vagyis hidro-fluor-karbonnal (HFC134a) zárt rendszerben történő kivonást. A visszamaradó "floraszol" a növényi illatok legszélesebb skáláját tartalmazza. A szerző által felsorolt előnyei mellett a HFC134a rendkívül veszélyes a környezetre. Emiatt ennek szélesebb körû alkalmazása komoly megfontolást igényel. Ezekkel a sorokkal arra szeretném felhívni az olvasó és mindenki figyelmét, hogy amikor illóolajat vagy illóolaj tartalmú készítményeket vásárolunk, vagy éppen alkalmazni óhajtjuk, ne feledkezzünk meg annak szavatossági idejéről, módjáról, amelyekről a későbbiekben részletesebben beszámolunk.

Dr. Csedő Károly egyetemi tanár

Fényforrások

Erről a fórumon

Nem tetszik a média? Légy te a média! Lépjen be a média kommandónkba!
Ha valaki tanúja volt érdekes, közérdekű vagy szép eseménynek és úgy ítéli meg, hogy ez több embert érdekelhet, akkor küldje el  levélben vagy kérjük töltse fel a youtube-on a SZEFHE Média Kommandó csoportjához

Markunkban a hatalom Egy telefonnal, most fényképet készíthet, hangot vehet fel, filmezhet, de ha kedvet érez akár egy cikkben is megírhatja véleményét. Ez utóbbi esetben regisztráljon és a felhasználó menüben kattintson a hír beküldésére.  Együtt EgyMásért MiMagunk legyünk Székelyföld tiszta hangja!

Rendeljen tőlünk zöld tárhelyet Miért zöld? mert kizárólag megújuló energiát használnak a szerverek.

A legolcsóbb Romániában 50 Euró 3 Giga EGY ÉVRE 

Nyisson PayPal számlát és gyerekjáték lesz az internetes vásárlás.