A gyártók ugyan nem láttak benne fantáziát, Philadelphia lakossága mégis rohamos „telekvásárlásba" kezdett Atlantic Cityben. A játék története igen szövevényes és perekkel terhelt, a világ legnagyobb „ingatlanvállalkozását" többen is magukénak követelik. Lizzie Magie a múlt század elején találta ki a Landlord’s Game nevû társasjátékot, amelynek célja egy új adózási forma egyszerû megértetése volt. A játék a harmincas évekig „szájhagyomány" útján terjedt, mígnem Charles Darrow lecsapott rá, alakítgatott rajta, és levédette. Védjegykérelmének nyoma veszett, csak az iktatást tanúsító papír maradt fenn. A korábban fûtéssel foglalkozó kereskedelmi képviselõ megpróbálta eladni találmányát egy játékgyárnak, ahol azonban formai hibákra hivatkozva megtagadták a gyártást. Darrow nem csüggedt, keresett egy nyomdát, és saját költségen legyártatott ötezer Monopolyt. Hamarosan egész Philadelphia odavolt a játékért, és 1935-ben elkezdõdhetett a tömeggyártás. A Monopoly a történelem lapjaira is beírta a nevét: a II. világháború idején a Vöröskereszt által a fogságban lévõ amerikai katonákhoz eljuttatott játékokban valódi pénz is lapult, a szökést a dobozokba rejtett térképek és iránytûk segítették. A kommunizmus elõretörésével az imperializmus jelképének tekintett társasjátékra is nehezebb évek vártak, Kubában például maga Fidel Castro mondta ki rá a halálos ítéletet. A játék azonban túlélte a szocializmust, több országban más néven, szocialista verzióban jelent meg. 1959-ben kiállítást rendeztek Moszkvában, a ritka csomagolásban felvonultatott amerikai Monopolykat azonban ellopták. A játék ma már 37 nyelven több mint 100 országban van jelen. Történetéhez sok érdekesség fûzõdik: a leghosszabb parti 70 napig tartott, fejjel lefelé 36 órás, a fürdõkádban 99 órás volt a leghoszszabb etap. A legdrágább Monopoly-tábla 2 millió dollárt kóstál, egy ékszerész készítette 23 karátos aranyból, a két dobókockán összesen 42 csiszoltgyémánt-ponttal. Ínyenceknek csoki-Monopoly is készült.

MTI