Könnyû kicsi madár az asztalra kiterített óriási családfa ágán, amely a Bágyoni Bodócziak szerteágazó rokonságát tünteti fel. Finom vonásai még sejtetik hajdani szépségét, bár göndör, szôke haja már kifakult, s ôzbarna szembogara elé finom fátylat vont az idô. Kamaszodó lányként Sadoveanu is megcsodálta, s levelet írt neki. A két kilences ellenére fürgén mozog nemcsak testben, szellemiekben is. Egy kövesdombi lakás elsô emeletén él szeretô családban, de igazi társasága mégis az a két kanárimadár, amelyekkel megosztja a szobáját, ahol közel egy évszázad történései röpdösnek emlékezetében.

Dósa (Kiss) Anna 1908. augusztus 30-án született Balázsfalván, s Nyugat-Erdély több kisebb-nagyobb települését bejárva Nagyenyeden át kanyarodott életútja Marosvásárhely felé. Édesapja, aki a Magyar Királyi Vasutak csoportfelelôseként dolgozott, élete társával hat gyermeket, öt leányt és egy fiút nevelt fel. Jó testvéreket, akik a nehézségek közepette is mindig számíthattak egymásra. A kislányt a nagymama vitte el szekérrel a Torda megyei Bágyonba, hogy az unitárius templomban megkereszteljék. Amikor felcseperedett, nagynénje fogadta be, s Kolozsváron járta ki a négy elemit, majd Nagyenyedre költözött a család, ahol a Polgári Leányiskolába íratták be.

– Amikor 1918-19-ben elvették az iskolánkat, átmentem a kollégiumba, ahol a bátyám védelmét élveztem. Kedvenc tanárom a szovátai származású György Ferenc volt, aki a magyart tanította. A négy polgári után visszakerültem a kolozsvári nagynénémhez, akitôl egy román nyelvû ipari iskolába jártam, ahol kézimunka- oktatókat képeztek. Nagyon szerettem kézimunkázni, egész életemben az volt a legkellemesebb idôtöltésem.

Elsô férjemet, Major Lajost, aki Mikes gróf intézôje volt, egy szászfenesi bálon ismertem meg. Szerelem volt elsô látásra. Felvidéki származású édesapja a kolozsvári vízmûveket építette. Két évet éltünk együtt, s családi nézeteltérés miatt szakadt meg a kapcsolatunk, ami válással végzôdött.

A bécsi döntést követôen sógorom, Túri András lelkész segített állást találni, s így kerültem a magyarcsaholyi jegyzôségre. Négy évig voltam három falu – Érmindszent, Érkávás, Érgilord – jegyzôje, ami életem egyik legszebb idôszakát jelentette. Érdekes, változatos munka volt. Bár tudtam románul, az ott élô románok beszéltek magyarul, s akkoriban nem érzôdött az ellentét a nemzetiségek között. Amikor a kinevezett anyaországi jegyzô megérkezett, írnokként, népmozgalmi nyilvántartóként és anyakönyvvezetôként dolgoztam tovább. Különösen az anyakönyvvitelt szerettem, ami lehetôvé tette, hogy kövessem a helybeliek családfáját. Az érkávási kastélyban laktunk, s gyakran kaptunk meghívást népviseleti és "úri" bálokba is. Így ismertem meg Szilágysomlyón a leendô férjem, aki tisztviselôként dolgozott. Alacsony, köpcös, de jóképû özvegyember volt, a halmi mezôgazdasági iskolában végezte tanulmányait. Édesanyja, aki korán özvegyen maradt, a vadászi úri kaszinót vezette, ahova Budapestrôl is lejárt az elôkelô társaság.

1942-ben tartottuk az esküvôt. A második házasságom jól sikerült, bár a sok kellemes dolog mellett nem hiányoztak a nehézségek sem. A férjem elsô házasságából származó fiú, aki Somlyón járt iskolába, egy hûlésbôl agyhártyagyulladást kapott, amibe belehalt. Késôbb egy lányunk született, s rá úgy ügyeltünk, mint a szemünk világára. A férjemet idôközben kinevezték a szilágynagyfalui fûrészüzem igazgatójának.

– Két világháborút élt át. Milyen emlékeket ôriz?

– Az elsô világégésben a MÁV gondoskodott az alkalmazottairól, s egy fél évre Érsekújvárra menekítettek. Onnan már Nagyenyedre tértünk vissza, ahol a szüleim bankkölcsönbôl vásároltak házat. A második világháborúban a front átvonulásától tartottunk. A férjem a földbe egy kis házat ásott, s oda rejtett el bennünket. A hajunkat beliszteztük, s öregasszonynak öltöztünk, hogy megmeneküljünk. A deportálásra összegyûjtött zsidókat a férjem élelemmel, meleg ruhával segítette. A szilágynagyfalui üzem a háború vége felé megszûnt. A férjem Feketeerdôn, az üveggyárban kapott állást.

A korszak emlékei, a szép üvegtárgyak az asztalra kerülnek. Anna néni szeretettel simogat végig rajtuk. A gazdasági válság a tót hutának sem kegyelmezett, s Dósa Lajos a dernatatrosi bányában lett tisztviselô. Mivel nem lépett be a kommunista pártba, egy párttitkárnô gondoskodott arról, hogy elhelyezzék.

Szalontára költöztek, ahol a családfô a néptanács alelnöke lett. 1952-ben (az elsô felesége után örökölt hét hold miatt) kuláklistára került, s nyolc hónapig Vajda-hunyadon volt munkaszolgálatos. A kereset nélkül maradt családot ez idô alatt a testvérek segítették. Hazatérte után a férj az "aprozár" fônöke lett Szalontán.

– Végtelenül kedves, családszeretô, barátságos ember volt, a deportált bárótól az egyszerû emberig mindenkivel a saját nyelvén beszélt. Nagy futballrajongóként kiszállásra is elkísérte kedvenc csapatát, s szívesen mentem a meccsekre én is. Gyakran jártunk színházba, a váradiak vendégjátékát mindig megnéztük.

Édesanyám halála után, 1958-ban hazaköltöztünk Enyedre, a családi házba. Akkoriban sokat segített az osztrák származású sógornôm, aki paplant varrt, s én készítettem hozzá a huzatot. A lányunk már ott járt iskolába, majd a marosvásárhelyi fôiskolára felvételizett.

Továbbtanulását a tanárnô nagynéni finanszírozta, hisz a családban mindig jelen volt a "mecénásság". Anna néni szüleinek hajdanán Boncza Mihály, a Boncza Berta édesapja nyújtott segítséget.

Enyed a gyûjtôpont volt, ahol a fényképek tanúsága szerint gyakran ült össze a család. Amikor a férfiak meghaltak, el kellett adni a házat.

– Idôközben a lányom a férjével beköltözött Vásárhelyre. Amikor eljöttem, s az unokám meglátott, kitárta a karját. Mintha azt mondta volna: vegyél fel. Úgy éreztem, hogy a lélek szállt belém, magamhoz öleltem és vele maradtam – csillan fel néhány percre a szeme.

– Hogyan találkozott Sadoveanu-val?

– Mivel édesapám vasutas volt, szabadjeggyel utazhattunk, amit ki is használtunk. 13 éves lehettem, amikor édesanyámmal elindultunk Aradra, hogy megnézzük a 13 vértanú emlékmûvét. Enyedrôl Tövisre mentünk, ahol egy vagonba ültünk fel Mihai Sadoveanuval, aki újságíróként Iasi- ból Aradra tartott riportot készíteni. Beszélgetni kezdtünk románul és magyarul is, majd Aradon újra összetalálkoztunk. Késôbb nagyon kedves levelet írt nekem, amelyben "duduie Anetának" szólított. Nem válaszoltam, de a levelet megôriztem.

– Volt-e beteg Anna néni? – merül fel a kérdés, a hosszú élet titkára gondolva.

– Mindig egészséges voltam, s nem szedtem gyógyszert, csak amikor vakbéllel és epehólyag- gyulladással hirtelen meg kellett operáljanak.

– Mi volt a kedvenc étele?

– Rengeteg tejet ittam, egy literrel mindennap, közel 5.000 tehén tejét, ha napi tízliteres hozamot számítunk. Gyerekkoromtól kívántam a tejet, s tartottam a csészét, amikor a tehenet fejték. Ha nem kaptam, sírtam érte. Most is szeretem, de kicsit megnôtt az igényem, s tejes kávét iszom. A csirkehúst kedveltem, gyakran fôztem paprikást, paszulyt és tökfôzeléket is.

Filigrán, kicsi termete ellenére ma sem törik el a csontja, bár gyakran szédül meg és esik el – teszik hozzá a családtagok.

– Miben hitt Anna néni?

– Istenfélô voltam, soha nem bántottam senkit, nem kívántam rosszat senkinek. Járnék ma is a templomba, de nem tudok már elmenni.

– Mire vágyik?

– Még egyszer hazamenni...

– De hisz itthon van a családja körében.

– Tudom, és élvezem, s mégis Enyedre vágyom, bár nincs már meg a családi ház, ahova mehetnék – mondja, s elnéz a messzeségbe...

Aztán visszatér kedvenc madarai közé, közel száz év frissen megidézett terhével és örömeivel az emlékezetében.

Bodolai Gyöngyi

Erről a fórumon

Székely genealógia portál

Lófő Iskola Az elveszettnek hitt tudás

Cserebere Portál Ne használd a pénz ha nem muszáj!  Cserélek             

SZEFHE Erdélyi rendtartó székely öko közösség

Itt  lehet csatlakozni a SZEFHE erdélyi székely öko közösséghez

Nem tetszik a média? Légy te a média! Lépjen be a média kommandónkba!
Ha valaki tanúja volt érdekes, közérdekű vagy szép eseménynek és úgy ítéli meg, hogy ez több embert érdekelhet, akkor küldje el  levélben vagy kérjük töltse fel a youtube-on a SZEFHE Média Kommandó csoportjához

Markunkban a hatalom Egy telefonnal, most fényképet készíthet, hangot vehet fel, filmezhet, de ha kedvet érez akár egy cikkben is megírhatja véleményét. Ez utóbbi esetben regisztráljon és a felhasználó menüben kattintson a hír beküldésére.  Együtt EgyMásért MiMagunk legyünk Székelyföld tiszta hangja!

GóbéGold Klub Készüljön fel a jövőre

GóbéMall Székely termékek nagyáruháza Nyisson Ön is online üzletet Indul a HUNOR mozgalom a székely termékekért

GobeGiftShop Személyesített ajándékok-Egyedi ajándékok

A ÚJ GobeShop A székely népművészet remekei

Nyisson PayPal számlát és gyerekjáték lesz az internetes vásárlás.