|
Öt gyerek anya nélkül maradt
A cserefalvi Dósa Olga öt gyereket szült és nevelt. Rövidre szabott élete
során a nehézségek legmélyebb örvényeit járta meg, s a mindenkori
bizonytalanságból és kivetettségbôl a gyermekáldásba menekült. Bár régen
látszott rajta, hogy egészsége megromlott, betegségét nem ismerték fel. Két
héttel ezelôtt a család szeme elôtt halt meg, s az öt gyerek az apára maradt.
Az 54 éves Szilveszter Györgynek, aki a cserefalvi református
egyházközség harangozója, e juttatáson és a gyermekpénzen kívül az utóbbi idôben
nem volt és nincs állandó jövedelme. Napszámból él és állatokat tart. Hol is
alkalmaznák ebben a korban, miközben az öt gyerekre, akikhez szeretettel
ragaszkodik, gondot kell viselnie! Szépek, fejlettek, a legnagyobb 14, a
legkisebb mindössze ötéves. Cserefalva a család mellé állt, de ahhoz, hogy
megéljenek, több, biztosabb támogatásra, s a mindennapi élethez szükséges sok
egyébre lenne szükségük. Mivel az anya sem volt munkaviszonyban, állami
nyugdíjra nem jogosultak a gyerekek.
A megyei és helyi szervek segítségével mit lehetne tenni értük, hogy
együtt maradhassanak? – kerestük a helyszínen a választ, miközben bokáig érô
sárban értünk fel a dombra épített házhoz, amelybe a holland testvérgyülekezet
jóvoltából költözhetett be a hányatott életû család.
Kis fateknôben puliszkaliszt, nagy fazékban víz forrt a kályhán. A konyha
közepén zsákok az elhunyt ruháival, egy élet minden kínszenvedése és öröme
összegyömöszölve.
A gyerekek ijedt borzalommal gondolnak arra az estére, amikor az édesanyjuk
rosszul lett. Vacsora után tévét nézett a család, amikor az élettárs még kért az
esti maradékból.
– Olga felhozta, aztán lefele olyan mélyet köhögött, hogy azt hittem,
kiszakad a gyomra, majd kiabálni kezdett. Gondoltam, a lánykával van baj, aki a
földszinti szobában lázasan feküdt. Mire leértem, a fürdô elôtt állt, s
orrán-száján folyt a vér. Mindjárt meghalok, hívjátok a mentôt – kiáltotta, majd
leültettem az ágyra. A gyerekek ordítottak, s mire megjött a kocsi, már halott
volt. Filmeztek, nyilatkozatokat írtunk, s a "morgánál" azt kérdezte az orvos,
hogy valaha megvizsgálták-e. Tüdôrákja volt. Korábban sokat fájt a feje,
állandóan köhögött, a családorvos vitaminokat írt fel, a sürgôsségi kórházban,
amikor egy hányásos rosszullét miatt bevittük, megállapították, hogy az epéje
beteg, de röntgenfelvételt nem készítettek.
– Nehezen kezdtük – emlékezik az élénk tekintetû, 54 éves férfi, akinek az
elsô házasságából szintén öt gyereke született. Évekig alkoholista voltam… ejsze
úgy is születtem – teszi hozzá. – Kilencévesen már idegen kenyeret ettem,
Görgényben, Nádason és Balavásáron szolgáltam. Gyerekként inni adtak, hogy
fürgébben dolgozzak. Annyira belemerültem az ivásba, hogy nem tudtam abbahagyni.
Az elsô feleségem elhagyott, s a gyerekekkel együtt a városba költözött, akik
mára már felnôttek, s egy kivételével különbözô országokban élnek. Miután az
elsô feleségemtôl elmaradtam, akkor kerültünk össze Olgával. Kezdetben a
szüleinél laktunk, akik Jehova tanúi voltak, én pedig református vagyok. Olga
mellém állt, együtt mentünk majoroskodni is. A nehézségek korán jelentkeztek,
hozzátartozói azt állították, hogy bennem van az ördög…
Olga nagyon szerette a gyermekeket, elfogadta, ahány született.
– Sovány, törékeny asszony volt, mindig fáradt, s ha akart volna, akkor sem
lett volna képes dolgozni. Mivel úgy tûnt, hogy tüdôbeteg, a diakóniai alapból
segítettük, hogy orvoshoz menjen, de a diagnózis nem derült ki – teszi hozzá
Soós Noémi cserefalvi református lelkész, aki az évek során mindig a szívén
viselte a család helyzetét.
Életének öröme a gyerekáldás volt. Mivel a vallási különbözôség s a férfi
helyzetének tisztázatlansága miatt nem házasodhattak össze, éveken át
szükséglakhelyeken nyomorogtak, miközben az asszony újabb és újabb szülésbe
menekült. Nem pénzben mérte az életet, amelynek értelmét a gyerekek jelentették
számára. Megtörtént, hogy hideg idôben papucsban, pongyolában, az újszülöttel a
karján jött haza a szülészetrôl, nem csoda, hogy megfázott és megbetegedett.
Sokat imádkoztam értük, s egy családlátogatáskor végre a férfi is bent
maradt. Sírni kezdett, s beleegyezett, hogy részt vesz a mentômisszió
tevékenységén. Miután kifizettük a díjat, két hét múlva Mezôpanitból Bibliával
és imakönyvvel érkezett haza. Vitézkötétes kabátban jelentette ki, hogy Isten
kegyelmes volt hozzá. Akkor bíztuk meg az egyházgondozói állással, tettük meg
harangozónak, s istentiszteleten fújtatja az orgonát.
Amikor a csoda megtörtént, már nem zörgettem hiába a külföldiek ajtaján sem.
A holland testvérgyülekezet gyûjtést szervezett és házat épített számukra, ahol
életük végéig lakhatnak. Jó lenne, ha a kísértéseknek továbbra is ellen tudna
állni – mondja a lelkész asszony, aki szerint nehéz lesz a fuvarozásból, alkalmi
munkából eltartani mind az öt gyermeket. Ezért állt melléjük a falu, akinek a
hozzájárulásával az édesanyát eltemették s vállalták, hogy három hónapig napi
két kenyeret, heti egy majorságot és egy rúd szalámit biztosítanak számukra, a
szomszéd asszony a fôzésben segít. A legnagyobb gondot a mosás jelenti, a 13
éves lányka kézzel nehezen birkózik meg hat ember szennyesével.
– Ha valahonnan egy jó mosógépet kapnának, nem automatát, mert a vízhozammal
gond van, az sokat segítene a helyzetükön – egészíti ki a mondottakat Mezei
Enikô presbiter, az ákosfalvi iskola titkárnôje, aki presbitertársával az
iratok összeállításán és benyújtásán dolgozik. Mint elmondja, a négy gyerek
rendszeresen jár iskolába, ügyesek, a legnagyobb lányka jól tanul. Szobafestô
presbitertársuk megígérte, hogy kimeszeli a lakást, majd egy alapos takarítás
következik.
Osváth Csaba polgármestertôl megtudtuk, hogy a temetésre nyújtott
sürgôsségi segélyen kívül, a törvényes keretek között adható szociális
támogatást (körülbelül havi 200 lej) biztosítani tudják a fafûtésre nyújtott
támogatás mellett.
Schmidt Loránd, a Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság
vezetôje alkalmi pénzsegélyt ígért, s megerôsítette, hogy mivel az anyának nem
volt munkaviszonya, a gyerekek sajnos nem jogosultak a nyugdíjra.
Györfi Mária, a Munkaügyi és Társadalmi Szolidaritási Igazgatóság
vezetôje jobb hírt közölt: a polgármesteri hivatal által elindított eljárás
alapján az apa a gyerekét egyedül nevelô szülôknek járó havi 83 lejes támogatást
kaphat.
A tragédia nyomán száradó ruhák alatt az esti órában együtt a család, a 9
éves Csilla, a 13 éves ikerpár, Mónika és Vencel, s a 14 éves Gyurika üli körül
az asztalt. A legkisebb, az 5 éves Renáta a beszélgetés alatt már az ábécé
betûivel írt tele egy lapot, apjához bújik, aki mondja is, hogy a megriadt kicsi
lány úgy benne van, mint a kullancs. Amikor a kilátásokról kérdezem, Szilveszter
György felszegi a fejét, és határozottan kijelenti:
– Örökkétig akadt valami. Eddig is én kerestem, ezután is fogok. A gyerekek
iskolába mennek, s ha szükségük van rám, elrendezem ôket, s megyek vissza
dolgozni. Isten mindig segített, s most annyira megerôsített, hogy tudom: muszáj
tovább menjen az élet.
Bodolai Gyöngyi Népújság
Lófő Iskola
minden ami tantervből hiányzik
Nem tetszik a média? Légy
te a média! Lépj be a média kommandónkba!
Ha
valaki tanúja volt érdekes, közérdekű vagy szép eseménynek és úgy ítéled meg,
hogy ez több embert érdekelhet, akkor küldje el kérjük
töltsd fel a youtube-on a SZEFHE
Média Kommandó csoportjához
Markodban a hatalom Egy
telefonnal, most fényképet készíthetsz, hangot vehetsz fel, filmezhetsz, de ha
kedvet érzel akár meg is írhatod véleményed. Regisztrálj és a felhasználó
menüben kattints a hír beküldésére.

Nyisson PayPal számlát és
gyerekjáték lesz az internetes vásárlás.
|