A cserefalvi Dósa Olga öt gyereket szült és nevelt. Rövidre szabott élete során a nehézségek legmélyebb örvényeit járta meg, s a mindenkori bizonytalanságból és kivetettségbôl a gyermekáldásba menekült. Bár régen látszott rajta, hogy egészsége megromlott, betegségét nem ismerték fel. Két héttel ezelôtt a család szeme elôtt halt meg, s az öt gyerek az apára maradt.

Az 54 éves Szilveszter Györgynek, aki a cserefalvi református egyházközség harangozója, e juttatáson és a gyermekpénzen kívül az utóbbi idôben nem volt és nincs állandó jövedelme. Napszámból él és állatokat tart. Hol is alkalmaznák ebben a korban, miközben az öt gyerekre, akikhez szeretettel ragaszkodik, gondot kell viselnie! Szépek, fejlettek, a legnagyobb 14, a legkisebb mindössze ötéves. Cserefalva a család mellé állt, de ahhoz, hogy megéljenek, több, biztosabb támogatásra, s a mindennapi élethez szükséges sok egyébre lenne szükségük. Mivel az anya sem volt munkaviszonyban, állami nyugdíjra nem jogosultak a gyerekek.

A megyei és helyi szervek segítségével mit lehetne tenni értük, hogy együtt maradhassanak? – kerestük a helyszínen a választ, miközben bokáig érô sárban értünk fel a dombra épített házhoz, amelybe a holland testvérgyülekezet jóvoltából költözhetett be a hányatott életû család.

Kis fateknôben puliszkaliszt, nagy fazékban víz forrt a kályhán. A konyha közepén zsákok az elhunyt ruháival, egy élet minden kínszenvedése és öröme összegyömöszölve.

A gyerekek ijedt borzalommal gondolnak arra az estére, amikor az édesanyjuk rosszul lett. Vacsora után tévét nézett a család, amikor az élettárs még kért az esti maradékból.

– Olga felhozta, aztán lefele olyan mélyet köhögött, hogy azt hittem, kiszakad a gyomra, majd kiabálni kezdett. Gondoltam, a lánykával van baj, aki a földszinti szobában lázasan feküdt. Mire leértem, a fürdô elôtt állt, s orrán-száján folyt a vér. Mindjárt meghalok, hívjátok a mentôt – kiáltotta, majd leültettem az ágyra. A gyerekek ordítottak, s mire megjött a kocsi, már halott volt. Filmeztek, nyilatkozatokat írtunk, s a "morgánál" azt kérdezte az orvos, hogy valaha megvizsgálták-e. Tüdôrákja volt. Korábban sokat fájt a feje, állandóan köhögött, a családorvos vitaminokat írt fel, a sürgôsségi kórházban, amikor egy hányásos rosszullét miatt bevittük, megállapították, hogy az epéje beteg, de röntgenfelvételt nem készítettek.

– Nehezen kezdtük – emlékezik az élénk tekintetû, 54 éves férfi, akinek az elsô házasságából szintén öt gyereke született. Évekig alkoholista voltam… ejsze úgy is születtem – teszi hozzá. – Kilencévesen már idegen kenyeret ettem, Görgényben, Nádason és Balavásáron szolgáltam. Gyerekként inni adtak, hogy fürgébben dolgozzak. Annyira belemerültem az ivásba, hogy nem tudtam abbahagyni.

Az elsô feleségem elhagyott, s a gyerekekkel együtt a városba költözött, akik mára már felnôttek, s egy kivételével különbözô országokban élnek. Miután az elsô feleségemtôl elmaradtam, akkor kerültünk össze Olgával. Kezdetben a szüleinél laktunk, akik Jehova tanúi voltak, én pedig református vagyok. Olga mellém állt, együtt mentünk majoroskodni is. A nehézségek korán jelentkeztek, hozzátartozói azt állították, hogy bennem van az ördög…

Olga nagyon szerette a gyermekeket, elfogadta, ahány született.

– Sovány, törékeny asszony volt, mindig fáradt, s ha akart volna, akkor sem lett volna képes dolgozni. Mivel úgy tûnt, hogy tüdôbeteg, a diakóniai alapból segítettük, hogy orvoshoz menjen, de a diagnózis nem derült ki – teszi hozzá Soós Noémi cserefalvi református lelkész, aki az évek során mindig a szívén viselte a család helyzetét.

Életének öröme a gyerekáldás volt. Mivel a vallási különbözôség s a férfi helyzetének tisztázatlansága miatt nem házasodhattak össze, éveken át szükséglakhelyeken nyomorogtak, miközben az asszony újabb és újabb szülésbe menekült. Nem pénzben mérte az életet, amelynek értelmét a gyerekek jelentették számára. Megtörtént, hogy hideg idôben papucsban, pongyolában, az újszülöttel a karján jött haza a szülészetrôl, nem csoda, hogy megfázott és megbetegedett.

Sokat imádkoztam értük, s egy családlátogatáskor végre a férfi is bent maradt. Sírni kezdett, s beleegyezett, hogy részt vesz a mentômisszió tevékenységén. Miután kifizettük a díjat, két hét múlva Mezôpanitból Bibliával és imakönyvvel érkezett haza. Vitézkötétes kabátban jelentette ki, hogy Isten kegyelmes volt hozzá. Akkor bíztuk meg az egyházgondozói állással, tettük meg harangozónak, s istentiszteleten fújtatja az orgonát.

Amikor a csoda megtörtént, már nem zörgettem hiába a külföldiek ajtaján sem. A holland testvérgyülekezet gyûjtést szervezett és házat épített számukra, ahol életük végéig lakhatnak. Jó lenne, ha a kísértéseknek továbbra is ellen tudna állni – mondja a lelkész asszony, aki szerint nehéz lesz a fuvarozásból, alkalmi munkából eltartani mind az öt gyermeket. Ezért állt melléjük a falu, akinek a hozzájárulásával az édesanyát eltemették s vállalták, hogy három hónapig napi két kenyeret, heti egy majorságot és egy rúd szalámit biztosítanak számukra, a szomszéd asszony a fôzésben segít. A legnagyobb gondot a mosás jelenti, a 13 éves lányka kézzel nehezen birkózik meg hat ember szennyesével.

– Ha valahonnan egy jó mosógépet kapnának, nem automatát, mert a vízhozammal gond van, az sokat segítene a helyzetükön – egészíti ki a mondottakat Mezei Enikô presbiter, az ákosfalvi iskola titkárnôje, aki presbitertársával az iratok összeállításán és benyújtásán dolgozik. Mint elmondja, a négy gyerek rendszeresen jár iskolába, ügyesek, a legnagyobb lányka jól tanul. Szobafestô presbitertársuk megígérte, hogy kimeszeli a lakást, majd egy alapos takarítás következik.

Osváth Csaba polgármestertôl megtudtuk, hogy a temetésre nyújtott sürgôsségi segélyen kívül, a törvényes keretek között adható szociális támogatást (körülbelül havi 200 lej) biztosítani tudják a fafûtésre nyújtott támogatás mellett.

Schmidt Loránd, a Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetôje alkalmi pénzsegélyt ígért, s megerôsítette, hogy mivel az anyának nem volt munkaviszonya, a gyerekek sajnos nem jogosultak a nyugdíjra.

Györfi Mária, a Munkaügyi és Társadalmi Szolidaritási Igazgatóság vezetôje jobb hírt közölt: a polgármesteri hivatal által elindított eljárás alapján az apa a gyerekét egyedül nevelô szülôknek járó havi 83 lejes támogatást kaphat.

A tragédia nyomán száradó ruhák alatt az esti órában együtt a család, a 9 éves Csilla, a 13 éves ikerpár, Mónika és Vencel, s a 14 éves Gyurika üli körül az asztalt. A legkisebb, az 5 éves Renáta a beszélgetés alatt már az ábécé betûivel írt tele egy lapot, apjához bújik, aki mondja is, hogy a megriadt kicsi lány úgy benne van, mint a kullancs. Amikor a kilátásokról kérdezem, Szilveszter György felszegi a fejét, és határozottan kijelenti:

– Örökkétig akadt valami. Eddig is én kerestem, ezután is fogok. A gyerekek iskolába mennek, s ha szükségük van rám, elrendezem ôket, s megyek vissza dolgozni. Isten mindig segített, s most annyira megerôsített, hogy tudom: muszáj tovább menjen az élet.

Bodolai Gyöngyi Népújság

Lófő Iskola minden ami tantervből hiányzik

Nem tetszik a média? Légy te a média! Lépj be a média kommandónkba!
Ha valaki tanúja volt érdekes, közérdekű vagy szép eseménynek és úgy ítéled meg, hogy ez több embert érdekelhet, akkor küldje el  kérjük töltsd fel a youtube-on a SZEFHE Média Kommandó csoportjához

Markodban a hatalom Egy telefonnal, most fényképet készíthetsz, hangot vehetsz fel, filmezhetsz, de ha kedvet érzel akár meg is írhatod véleményed. Regisztrálj és a felhasználó menüben kattints a hír beküldésére.

Nyisson PayPal számlát és gyerekjáték lesz az internetes vásárlás.