Talán kevesebben isme­rik itthon, mint a nagyvi­lág divat-berkeiben Oláh Gyárfás munkáit. Idén már Párizs, Berlin, sôt New York neves rendezvényein mutatták be az általa tervezett ruhá­kat, de romániai felké­ré­seknek is eleget tettek-tesznek. Gyárfás ezúttal a 2008-as Rozalb de Mura ôszi-téli kollekció si­kereirôl beszél.

Párizsi sikereket hozott január a Rozalb de Mura kollekció számára, a divatszakmában jól és elismert Pret a Porter nevű rendezvényen láthatták a világ szinte minden részéről érkező cégek munkái között. Romániából tizenkilenc cég vehetett részt a rendezvényen, melyre bár előzetesen meghívót küldenek, még egy előválogatáson is át kell menniük a különböző (cipő, ruha, bizsu stb.) kollekcióknak. Az említett rendezvényen szinte minden stílust felvonultatnak, lehetetlen is négy nap alatt körbejárni a standokat. „Jó helyre jutottunk be a szelekción. Mindennap van bemutató a Pret a Porter keretében, melyen a részt vevő mintegy ezer cég közül ötvennek a darabjaiból mutatnak be egyet-egyet. Naponta háromszor kollekciónk egyik ruhájával indult a bemutató. Mindenképp jó részt venni ezeken a rendezvényeken, nem csak az eladás-vásárlás, de az ismertség szempontjából is. Emellett jó látni, hogy mit csinál más, hiszen rengeteg ázsiai: koreai, japán, kínai, észak-európai, angol és kanadai cég van ott” – mondja Gyárfás, aki személyesen nem lehetett ott Párizsban, viszont ruhái hírét továbbvihették a világ számos sarkába. A következő fontos mozzanat a Rozalb de Mura kollekció és megalkotói számára a februári berlini Fashionweek keretében megszervezett Ideal vásár volt, melyre szintén a világ számos országából érkeznek kollekciókkal. Romániából csupán a Gyárfás által tervezett darabokat tekinthették meg a betérők. Ilyenkor a város különböző részein zajlanak a bemutatók, befejezésként pedig a zárópartin egyetlen kollekciót láthatnak a meghívottak, és ezúttal Gyárfásnak jutott a megtiszteltetés, hogy az ő ruháival zárták a háromnapos rendezvényt. „A szervezővel Stockholmban ismerkedtünk meg, neki két üzlete is van Berlinben. Felvette velünk a kapcsolatot, küldtünk ruhákat, szelektálta, rendelt belőlük a butikjába. Aztán ott lehettünk az Idealon, kicsit rizikós volt, mert a kollekciónk elkészülésének határideje eredetileg a vásár utánra volt leszögezve, de időre elkészültünk. Az utolsó estén van egy parti, annak keretében interaktív shop, aztán nagyon híres tervezők, mint például Versace régi (a hatvanas évektől a kilencvenes évek elejéig) termékeiből is lehetett vásárolni a parfümöktől a ci­pőkig, bundákig, mindent, elérhető árakon. A bemutatónkra csak meghívóval lehetett bemenni, korlátozott szám­­ban. Ez az Ideal nagyon avantgárd stílusú például a Pret a Porterhez képest, de számunkra ez előnyösebb, az én stílusom inkább ebbe illik bele. Itt mindig valami újat találnak ki. Idén kezdetben nem akartak modellekkel való bemutatót, aztán mégis lett, de egyáltalán nem volt szokványos. Koromsötétben zajlott, amikor a meghívottak elfoglalták helyüket, még a zene is elhallgatott, majd nagyon hosszúnak tűnő két perc után indultak a modellek kis elemlámpákkal, amellyel csupán azt láthatták, hová lépnek. Amúgy a ruhák színe is mind a fekete árnyalatai, ebből indult ki a bemutató rendezője. Egy svájci cég álló szkennere (mellyel élő alakokat is lehet szkennelni) volt a középpont. A modellek, amikor odaértek a géphez, megnyomtak egy gombot, s egy fénynyalábot lát­hattunk: a fejüket vagy épp a ruhát szkennelték be, és az kivetítődött két nagy fehér alapra. Amikor a szkennelés befejeződött, a modellek átmentek egy másik pódiumra, ahol fotózhatták őket. A nézők végül is ennyit láthattak az egészből. Minden élőben ment, a zene is, és hatalmas siker lett – tudjuk meg Gyárfástól.
Ezt követően a tengerentúlra vezetett az útjuk, egy igencsak profi módon megszervezett vásáron vehettek részt. Számos élménnyel gazdagodtak, hiszen sikerült kapcsolatba kerülniük neves szakemberekkel, betekinteniük a műhelymunkába is. „A vevők meg a látvány szempontjából is nagyon profi volt, nagyon odafigyeltek mindenre, Nyugat-Európa is nagyon messze áll attól a profizmustól, ami ott tapasztalható. Ez már a nyolcadik rendezvény volt, The train néven, rengeteg amerikai cég volt jelen, amelyek közül nagyon kevés jön el ide. Nagyon más ott a kereslet, az egész felfogás. Szerették a ruháinkat, biztos vevőink is vannak. Megismertünk egy nagyon vagány kalapgyártó műhelyt Brooklynban, sokat lehet tanulni, ritka alkalom, hogy személyesen beszélgethetsz egy ilyen csapattal. Amerikában jóval könnyebb ebben a szakmában, mint itt, főleg a kezdőknek: sok minden megvalósítható ingyen. Nem kell fizetni például a fotósnak, elvégzi a munkát ingyen, hogy legyen a portfóliójában valami, amivel aztán továbbléphet. Ő pedig már ugyanilyen alapon tud ingyen modellt szerezni, hiszen óriási a konkurencia. Nagyon működik ez a hálózat a fiatalok között, egymást jól ismerik – mesél élményeikről, ugyanakkor megjegyzi, hogy ennek ellenére ő marad itthon, hiszen a kezdet mindenhol nehéz, az adott lehetőséget ki kell aknázni. Kollekciója viszont itthon is egyre ismertebb, azóta március végén már volt egy újabb bemutató Bukarestben Răzvan Mazilu koreográfussal, májusban pedig szintén divatnapokra készülnek a fővárosba.

Székely Judith