Van, aki azt állítja magáról, hogy csak tűsarkú cipőben érzi nőnek magát, és van, aki a pár éve hódító, lapos balerinacipők, illetve a tengerpartok világát idéző papucsok mellett dönt. De vajon melyik az ideális választás? Tényleg előnyös a láb egészsége szempontjából a teljesen lapos talp, és van-e bármilyen pozitív hatása a tűsaroknak?

Lapos talpú topánok

A nyár közeledtével újra népszerűvé válnak a lapos talpú, mokaszinszerű topánkák. Lábunkat göröngyös talajon való járásra „tervezték”, nem sima és kemény felszínekre. A láb, ez az összetett, teljes testünk súlyának többszörösét is elviselő szerkezet csontokból, ízületekből épül fel, amelyeknek az a rendeltetése, hogy szabadon mozogva elnyeljék a terhelést. Ezt a szerepet azonban nem tudják szűk, merev talpú cipőbe zárva betölteni. Ízületek, inak, szalagok és más lágy részek bonyolult rendszere tompítja talajt éréskor az ütődést, és segíti lépéskor a hatékony elrugaszkodást.

Miért jó a balerinacipő?

A lapos talpú cipő nem bontja meg a test statikáját, megfelelően tág cipőben a lábujjak szabadon mozognak, segítve a járás harmóniáját, az egyensúly fenntartását. A mezítlábas járástól elszokott talpnak kellő védelmet nyújtó betéten át pedig az egyenetlenségek finoman masszírozzák a talpat. Ha a lapos talp megfelelő támaszt nyújt, segít izmaink és így közvetetten testünk-lelkünk ellazításában – nem véletlenül népszerűek a lapos sarkú cipők a szabadidős tevékenységeknél.

És miért ártalmas?

A puha, alacsony felsőrészű cipők kevés támasztékot adnak. Nem ritkán fordulnak elő a nőknél kisebb-nagyobb fokú boltozati problémák (lúdtalp, bokasüllyedés), megfelelő betét nélkül a járás okozta ütődések tompítás nélkül „zúdulnak” az alsó végtagokon át gerincünkre. Ez különösen veszélyes nem megfelelően alápárnázott, vékony, kemény talpú cipő esetén. Sajnos pont ez a talpkiképzés jellemző a legtöbb divatos lapos talpú lábbelire, beleértve a nyári papucsokat is.

Megfelelő boltozat mellett is csökken az a felület, ahol talpunk a talajjal érintkezik, így a kemény talp túlterhelést okoz megfelelő alátámasztás nélkül. Azonban a puha, hajlékony talp sem megoldás, hiszen nem óvja meg a lábat a betonon járáskor. A legtöbb nő medencéje túlságosan előredől, annak köszönhetően, hogy a csípőhajlító izmok a sok üléstől megrövidülnek. A hasizmok és a farizmok ellentétes irányba húznák a medencét, de ezek az izmok sokszor gyengék és megnyúltak. Az ülő életmódot folytató nők hajlamosak a görbült testtartásra, gerincgörbületeik fokozottak, így fogékonyabbak a derék- és hátfájásra. A lapos talpú cipő beindíthatja vagy súlyosbíthatja ezeket a panaszokat. Különösen így van ez áldott állapotban, amikor a nagy pocak dönti a medencét előre.

Magas sarkokon

A magas sarok évszázadokkal ezelőtt a nemes férfiak kiváltsága volt, mára a nőiesség és az elegancia szimbóluma lett. Bár jóformán mindig divatos magas sarkút vagy tűsarkút hordani, egészségügyi szempontból, és a hétköznapi ember számára is nyilvánvalóak a hátrányai. Ugyanakkor vitathatatlanul magasabbnak és vékonyabbnak látszanak benne a nők.

Az emelt sarkú viselésének előnyei

Ha magas sarkú cipőben járunk, a lábszár és combizomzat tónusa fokozódik, ami segíti a vénás vér visszaáramlását az „izompumpa” révén – ez az emelt sarok viselésének jótékony hatása, de csupán járáskor érvényesül. Sokan gondolják, hogy magas sarkú cipő viselésekor a medence előrebillen, pedig ennek pont az ellenkezője igaz. Kísérletek bizonyították, hogy sarokemelés közben, bár testünk előredől, pont ebből a helyzetből hozzuk vissza törzsünket a medence hátrabillentésével. Ez sok esetben csökkentheti a túlzott ágyéki gerincgörbületet, enyhítve a terhelést.

.... és hátrányai

Magas sarkú cipő viselésekor a test statikája megbomlik, a súlyvonal előrehelyeződik. A térd terhelése jelentősen növekszik, elősegítve az arthrosis, a lassan, fokozatosan kialakuló ízületi porckopás felgyorsulását. A magas sarkú lábbeli rendszeres viselésétől az Achilles-ín (a vádliizomzat sarokcsonton tapadó ina) megrövidül, ami sarokfájdalomhoz vezethet. Ezenkívül az emelt sarkú cipőben nyilvánvalóan bizonytalanabbul lépkedünk, a láb enyhén befelé fordul, ami tovább növeli a bokaficam kockázatát. Ugyanakkor az enyhén magas sarok emeli a lábszárizmok tónusát, így stabilizálhatja a boka tartását. Ez persze csak akkor igaz, ha megfelelően működnek, és kellően erősek a bokát mozgató izmok.

A cipő merev sarokrésze vagy pántja a folyamatos irritáció miatt kellemetlen bőrkeményedéshez, később csontkinövésekhez vezethet. A lábfej terhelése jelentősen megnő, a szűk, elvékonyodó orr-részbe bepréselődnek a lábujjak. Ez bütykösödéshez, kalapácsujj kialakulásához vezethet – nem véletlen, hogy bütyökműtétet szinte csak nőkön végeznek. A lábfej összenyomódása miatt bizonyos idegek nyomása is helyi fájdalmat okozhat. A sarok és a lábfej különválása megszünteti a lábat kímélő átgördülést, a boltozatok elveszítik tompító szerepüket a sarok földet érésekor. Ne gondoljuk azonban, hogy ez csak a tűsarokra igaz, a széles, magas sarok téves biztonságérzetet és kényelmet biztosít, és mivel hosszabb ideig hordjuk, több káros hatását „élvezzük”.

Forrás: nlcafe.hu

Ötletek lábápoláshoz

A láb ápolása a megfelelő cipő kiválasztásánál és tisztántartásánál kezdődik. Ajánlatos természetes anyagból készült, jól szellőző, kényelmes, rugalmas talpú cipőt hordani. Ha lehet, két egymást követő napon ne viseljük ugyanazt a lábbelit, de ha ezt nem tehetjük meg, akkor 2-3 naponta mindenképp iktassunk be egy cserét. Levetett cipőnket hagyjuk szellőzni legalább egy napig, ezzel megelőzhetjük a kellemetlen lábszagot és a lábgombásodást.

Ha túlzottan izzad a láb

A lábizzadás természetes dolog, mértéke függ az öröklött hajlamtól, de az átlagnál erőteljesebb verejtékezés mögött a vegetatív idegrendszer zavara is állhat. Törekedjünk a kiváltó ok megszüntetésére, de a tüneteket is kezelnünk kell, mert a nyirkos, meleg közeg kedvez a lábgombának, amely könnyen elterjedhet.

Lehetőség szerint hordjunk 100%-os pamutzoknit, szükség esetén cseréljük le akár naponta többször is.

Mossunk lábat sűrűbben, közben eddzük lábfejünket meleg-hideg váltózuhannyal.

Kialakult gombás fertőzés esetén fokozottan oda kell figyelni a láb és a cipő fertőtlenítésére, szellőztetésére, szárazon tartására. Enyhébb esetben segítenek a gombaölő kenőcsök, de ha két héten belül nem tűnik el a gomba, forduljunk orvoshoz.

Lábfürdő, körömformázás

Lehetőleg PH-semleges szappant és alkoholmentes mosakodószereket használjunk, mert ezek nem szárítják a bőrt. A lábkörmöket áztatás előtt, szárazon lehet szépen formázni. Ne vágjuk ki a széleket ollóval, hanem reszeljük őket egyenes formára körömreszelővel, így elkerülhetjük a benövéseket és az egyéb sérüléseket. A körömreszelést mindig egy irányba végezzük, különben a körmök behasadnak, és érdesek lesznek. A bőr puhítására alkalmas lehet a 10–15 percig tartó meleg vizes, kellemes, vérkeringést fokozó gyógynövényes vagy illóolajos lábfürdő:

Ha a láb dagadt és fáradt: cseppentsünk a lábvízbe menta-, illetve citromfűolajat, vagy adjunk hozzá kakukkfűteát és egy evőkanál tengeri sót.

Amikor kiszárad a láb bőre: keverjünk össze fél csésze mézet egy csésze langyos tejjel, és adjuk a lábvizünkhöz. Hidratálja a bőrt az is, ha 3 kanál olívaolajat adunk a lábvízhez.

Izzadékony lábra: főzzünk egy liter teát diólevélből, kamillából, és ha lehűlt, adjuk hozzá a lábvízhez.

Forrás: vital.hu