Sóterápia a parajdi sóbarlangban

A szakorvosok szerint az asztma a tüdő, a légutak gyulladásos betegsége, melyben számos sejt és sejtalkotó vesz részt. A gyulladás következtében nyálkahártya-duzzanat, hörgőgörcs alakul ki, a hörgőben sűrű, tapadós váladék termelődése indul meg. A légzés nehézkessé válik, légszomj, mellkasi szorító érzés, hörgés alakul ki, kiújuló zihálással.

Az asztma a világ egyik leggyakoribb krónikus betegsége, több mint 300 millió embert érint, sajnos az utóbbi évtizedben egyre több gyermeket is. Egy közelmúltban készített nemzetközi felmérés megállapítása szerint az asztmások nagy része nem kap megfelelő kezelést. Egy másik felmérést Európa 5 országában készítettek. A megkérdezett 2337 beteg közül 1862 kezelés alatt volt. A felmérés eredményeként kihangsúlyozódott, hogy a betegséget elhanyagoló asztmások élete a tünetek miatt jelentősen terhelt. Ezeknél hetente háromszor, hatszor lép fel fulladásérzés, 80 százalékuk hetente kétszer, háromszor kénytelen gyógyszereket szedni. Ma már – a kezelési előírások betartásával – együtt lehet élni az asztmával.

A krónikus asztmás betegek számára – a gyógyszeres kezelés mellett – nagyon fontos a sóbányában történő kezelés is. Nem árt tudni, hogy Erdélyben csak a székelyföldi Parajd községben lévő sóbányában kezelnek hatékonyan asztmás betegeket. Romániában ugyan még két sóbányában van ilyen kezelés, viszont egyik helyen sem olyan száraz a klíma, mint a parajdi sóbányában, ami nem elhanyagolható tényező.

Az utóbbi évtizedben nemcsak az országból, hanem Magyarországról, de a világ számos országából érkeznek ide betegek a nagy gyógyhatású kezelés miatt.

Parajd a Hargita és a Görgényi havasok érintkezési pontjának közelében fekszik. Szovátától 6, Székelyudvarhelytől 38 km távolságra. A települést átszeli a Székelyudvarhelyt Marosvásárhellyel összekötő országút, és ebből ágazik ki a Gyergyószentmiklós felé vezető 123-as számú műút. Ma nemcsak a sóvidék, hanem a Székelyföld egyik legjelentősebb turistaközpontja is.

Évszázadokon át a köztudatban a sóbánya a legsúlyosabb elítéltek büntetésletöltési helye volt. Ma már több sóbánya – közöttük főleg a parajdi – a légúti betegségekben szenvedők gyógyulását elősegítő nélkülözhetetlen hely lett. Évtizedek óta már messze földön is az asztmás betegek Mekkájaként tartják számon. A parajdi sóbánya története a római korig vezethető vissza. Az itt található sóréteg Európa egyik legnagyobb sótartaléka. Az 1,2 ´ 1,4 km átmérőjű sótest „gyökere" 2700 méter mélységben van, és a romániai sótartalék 48 százalékát teszi ki.

A gyógykezelés a parajdi sóbányában az 1960-as években kezdődött, és néhai dr. Veres Árpád körorvos nevéhez fűződik. Veres doktor többéves kísérleti kezelésben kimagasló eredményeket ért el, és erről tudományos ülésszakon be is számolt. Ennek folytatásaként a marosvásárhelyi belgyógyászati klinika munkatársai Maros és Hargita megyében felmérést készítettek az asztmás betegségről. Javasolták a bányakezelést és e téren tovább folytatták tudományos tevékenységüket, amelyről 30 tudományos dolgozatban számoltak be. Az 1970-es évek elején Veres doktornak és a klinika munkatársainak megalapozott javaslatára Parajdon az asztmás betegeknek egy negyvenágyas fektetőt alakítottak ki. Ettől kezdve megnövekedett a betegségüket itt kezeltető betegek száma, ami már a kezdetben elérte az évi 8-9 ezret.

1980-tól a kezelési és látogatási részleget a bánya 50-es szintjén rendezték be, amely a felszíntől kb. 120 m mélyen van. A bejárattól a betegeket és a turistákat a sótárolókban vágott 1250 méter hosszú alagúton át autóbuszok szállítják a klímaterápiás kezelésre alkalmas óriási bányaterem bejáratáig. Innen 170 lépcső visz le a még mélyebben fekvő hatalmas csarnokba. Lent kősó a mennyezet, a falak és a padló, minden csillog. A levegő hőmérséklete 15 fok, a relatív páratartalom 50–70 százalékos, a radonsugárzás pedig a felszínen mértnek a kétszerese. Ez a radioaktivitás ebben a mennyiségben serkentőleg hat, a konyhasótartalmú levegő pedig steril, csíramentes és görcsoldó.

Dr. Veres Árpád után dr. Fazakas Emese belgyógyász szakorvos nagy hozzáértéssel és lelkiismeretes munkával irányítja Parajdon az asztmás betegek kezelését. A doktornő 1971-ben szerezte meg orvosi diplomáját. Már az egyetemi évek alatt kötődött Parajdhoz, ugyanis férje fogorvosként itt dolgozott és dolgozik ma is. A gyakornoki éveket a gyergyószentmiklósi és székelyudvarhelyi kórházakban töltötte. Egyévi körorvosi tevékenység után a belgyógyászatban szakosította magát. Tevékenysége ideje alatt a székelyudvarhelyi kórház fennhatósága alá tartozó fektető, amely a Veres doktor idejében még negyvenágyas volt, az anyagiak miatt előbb 30 ágyra és mostanra 20 ágyra szűkült, pedig most már sokszorosára nőtt azon betegek száma, akiknek szükségük lenne az itteni kezelésre.

Az orvosnőtől megtudtuk, hogy azok a betegek, akik a sóbányában történő kezelésre jönnek, egy speciális kivizsgáláson esnek át. A bányában kétéves és hetvenéves kor közötti betegeket kezelnek. E kor alatt és fölött lévőket csak szakorvos javaslatára kezelik. Sajnos, az utóbbi időszakban nőtt az asztmás gyermekek száma, már 8-9 hónapos gyermekeket is be kell utaljanak. A kezelés gyermekeknek 10 napos, de súlyosabb esetekben 14 napra is kiterjedhet. A beutalással érkező betegeknek csak 10-12 napot tudnak biztosítani, de akik beutalás nélkül jönnek és anyagilag megengedhetik maguknak, akár 18 napot is eltölthetnek. Elsősorban tüdőasztmában, az allergikus orr- és légcsőhurutban, valamint tüdőtágulásban szenvedőknél következik be látványos javulás. A gyermekeknél minden felső légúti allergia esetében, akárcsak a légcsőhurutban szenvedőknek javallott a sóbánya. A krónikus betegeket a családorvos vagy szakorvos utalja be. Az ide beutaltak elszállásolása, étkeztetése, gyógykezelése, ápolása ingyenes, de kezelik azokat a betegeket is, akik nem rendelkeznek beutalóval.

A betegeknek naponta, megfelelő egészségügyi felügyelet mellett 4 órát kell a bányában tölteniük. Lent a villanyvilágítással és szellőztető berendezéssel ellátott csarnokban elárusítókioszk, tiszta toalett áll rendelkezésre. A gyermekeknek játszótér, különböző játékokkal, a felnőtteknek megfelelő asztalok, üllőalkalmatosságok, asztalteniszezhetnek, biliárdozhatnak. A nagy csarnok legtávolabbi részén található az 1993-ban felszentelt ökumenikus kápolna padokkal, oltárral. A napi belépti díj felnőtteknek 8 lej, gyermekeknek 4 lej, a 3 év alatti gyermekeknek díjmentes.

Már az 1970-es években azt tervezték, hogy egy 250 férőhelyes szanatóriumot építenek az asztmás betegek számára. Sajnos, ez csak terv maradt, helyette 40 ágyas fektetőt létesítettek, ami mára már 20 ágyra zsugorodott.

– Naponta hány beteg keres enyhülést panaszaira? – kérdezem Fazakas doktornőt.

– A betegek száma naponta 200–500 között van, de ehhez hozzá kell számítani az egészséges hozzátartozókat, akik lekísérik a bányába, s így kb. 1200–1300 jön ki. Van olyan nap, amikor a turistákkal együtt több mint 3000 látogató is van. Külföldiek legtöbben Magyarországról, főleg a vakációk ideje alatt jönnek. De jönnek Ausztriából, Európa többi országából, sőt az Amerikai Egyesült Államokból is.

– Milyen fejlesztésre lenne itt szükség ?

– Egy modern rehabilitációs központot kellene létesíteni 40–100 ággyal gyermek és felnőtt betegeknek, s azt korszerű műszerekkel ellátni. Sajnálatos, hogy egy ilyen típusú kezelést az állam teljes egészében nem tud felvállalni. Nagyon hiányzik egy felszíni kezelőbázis, egy járóbeteg-rendelő, ahol a járó betegeket kezelni és ellenőrizni lehet.

Az orvosnő úgy tudja, hogy a községfejlesztés közelebbi terveiben szerepel a jelenlegi fektető kijavítása. Ezt az uniós normáknak megfelelően szeretnék elvégezni. Így a főjavítás után 20–25 beteget kétágyas, fűtött szobákban tudnának elhelyezni. A község távlati tervei között szerepel egy új strand felépítése, egy fizioterápiás kezelőbázis létesítése, a sürgősségi pont felújítása és járóbeteg-rendelő felépítése is. Mindehhez viszont állami beruházás szükséges.

László Miklós