|
A megvilágítás kiegyenlítése
A színárnyalatok elérése, vagy a világos és sötét részek kontrasztja sokszor megzavarja a digitális fényképezôgép automatikus expozícióbeállító rendszerét, és az helytelen eredményt ad. A matrix üzemmód csökkenti a helyszín különbözô pontjain végzett mérések átlagolásával kapott eredmény hibáját.
Ilyen nehézség általában három helyzetben szokott jelentkezni: ha a helyszínen sok a világos rész; ha a helyszínen sok a sötét rész; ha a helyszínt ellenfény világítja meg, például vízpart mentén a víz felszínét napfény világítja meg. Ezeken a helyeken a digitális gépek egyik gyakori funkciója, az expozíció-kiegyenlítés segíthet. Van-e ilyen funkciója a gépünknek? Errôl meggyôzôdhetünk úgy, hogy a gépet nem teljes automatikus üzemmódra állítjuk, például a már tárgyalt blende- elôválasztás üzemmódra, s a gép keresôjének alján megjelenik egy skálabeosztás –2, 0, +2 értékkel. A skála használatával közölhetjük a géppel, hogy a mért értéknél nagyobb vagy kisebb megvilágítási értéket állítson be. Mielôtt az expozíció-kiegyenlítés lehetôségérôl írnék, tisztázni szeretném azt, hogy mikor van egy kép alulexponálva s mikor van túlexponálva. Ennek a helyes kiértékelésétôl függ majd az, hogy helyesen fogjuk-e használni a skálánkat vagy nem. Aki eddig filmes géppel dolgozott, azt tapasztalta, hogy ha a képet túlexponálta, a filmkocka ott sötét volt, az errôl készült nagyítás viszont világos volt. Ugyanezt tapasztalhatjuk a digitális gépeknél is, de látszólag fordítva. Egy világos kép azt jelenti, hogy a kép túlexponált, ilyenkor arra kell utasítani a gépet, hogy kevesebb expozíciót állítson be.
Expozíciós értékek
Az expozíció-kiegyenlítést sokszor expozíciós egységben (EV-számokban) fejezik ki. A kiegyenlítés tartománya –2 EV és +2EV közé eshet, és 1/3 EV-nek választhatjuk a lépésközt. Ha tehát az expozíciós kiegyenlítést + 1 EV-re állítjuk, akkor a gép elôször megállapítja a helyszín autoexpozíciós fokozatát, majd egy fokozattal feljebb lép, vagyis kétszer annyi fényt enged az érzékelôre. Ez mindent világosabbá tesz a felvételen. Ugyanez történik, ha a negatív tartomány felé mozdítjuk el a kis skála beállító jelét, azzal a különbséggel, hogy ezúttal kevesebb fényt enged az érzékelôre, így a kép sötétebb lesz.
Mikor használjunk kiegyenlítést?
Ha világos árnyalatú a kép, például egy fehér ruhás hölgyet fehér vagy világos fal elôtt fényképezünk. Ilyenkor túl sötét lesz a kép, állítsunk +1EV vagy +2EVértéket, s akkor lesz a kép helyesen exponálva.
Ha sötét árnyalatú a kép, például sötét ruhában sötét háttér elôtt fényképezünk valakit, akkor a kép túl világos, vagyis túlexponált lesz, s ezért arra kell utasítani a gépet, hogy kevesebb fényt engedjen az érzékelôre, ezért állítunk –1EV-t vagy –2EV-t.
Ha a fényképezés ellenfényben történik, vagy havas tájat fényképezünk, alulexponálásra készteti a gépet, s emiatt kell +2EV beállítást használnunk.
Az expozíció-kiegyenlítést alkalmazhatjuk akkor is, ha alkonyati hangulatot szeretnénk fényképezni, s túl világosnak jön ki az alkonyati ég, ilyenkor -2EV értéket állítva szépen kijön az alkonyati ég felhôzete, de a kép alsó fele alulexponálódott, s sötét lett, ami tovább fokozta az alkonyati hatást. Ha azt szeretnénk, hogy a kép alsó része is kijöjjön valamennyire, akkor ne használjunk -2EV értéket, hanem annál kevesebbet – a megfelelô fokozatokat alkalmazva – s kapunk egy olyan kompromisszumos értéket, amikor a felhôzet mellett a táj is érvényesül. A mellékelt másik képen viszont hagytam a gép által mért értéket, így az alkonyati ég felhôzete világos lett, tehát túlexponálódott, de a kép alsó része helyesen exponálódott ki.
Incze István, AFIAP |