Aztán otthon nekilátunk mondjuk a lekvárfőzésnek, és a régi gyakorlat szerint nemcsak jó sok cukrot rakunk a gyümölcshöz, hanem tartósítószert is. Pedig nem kellene. Ugyanis befőtt vagy lekvár esetében az eltarthatósághoz csak két dolog kell: olyan hőhatás, ami az üvegbe zárt baktériumokat, élesztőgombákat és penészgombákat elpusztítja, és olyan lezárás, ami az utólagos bejutásukat megakadályozza.

Ha valaki nagyon édesszájú, és ragaszkodik a cukorhoz, vásároljon azt is a lekvárkészítéshez! Bár a cukor – a közhiedelemmel ellentétben – nem elengedhetetlen a tartósításhoz. Ha mindenképpen édesíteni szeretnénk, használhatunk mézet is. Ha nem elég édes a gyümölcs, 20 liter befőtthöz elég 1 kg méz is.

A lekvárfőzés legelső lépése az eszközök előkészítése. Csakis légmentesen zárható, hibátlan (nem csorba), csavarható fémfedős üvegeket használjunk! Az üvegeket és a fedőket mosogassuk el, és öblítsük le! Egy nagyobb lábasban forraljunk fel vizet, majd minden üveget és fedőt tegyünk a forrásban lévő vízbe, és forraljuk legalább 15 percig!

A gyümölcsöket nagyon alaposan tisztítsuk meg, a hibás részeket vágjuk ki.

Ha a lekvárt megfőztük, mielőtt kitöltögetnénk, mártsuk az üvegek száját a forrásban lévő vízbe egy utolsó, biztonsági csírátlanításra! Amíg töltögetünk, hagyjuk a lábost a lángon! Igyekezzünk minden üveget teljesen megtölteni! Ha teli van, csavarjuk rá a fedőt, és a még forró, lezárt üveget állítsuk pár percre a feje tetejére! Így vákuum keletkezik, ami szintén fontos a tartósítás szempontjából.

Ezután jöhet a dunszt. Az üvegeket csavarjuk újságpapírba, tegyük őket egy vászonszatyorba! Az egészet tekerjük egy jó meleg pokrócba, és tegyük az ágyneműtartóba vagy párnák közé! Itt tároljuk őket néhány napig, amíg ki nem hűlnek.