Várandósága idején minden nôt foglalkoztat, hogy hogyan zajlik majd le a szülése, és sok e­setben utólag is sokat gondolkodik a kismama azon, hogy miként is volt, mi is történt. Ez utóbbi fôként akkor fordul elô, ha rendellenes volt a szülés. A meden­ce­végû fekvést (más­ként: atípusos hosszfek­vésû vagy fartartásos) némi logikátlansággal soroljuk a „ fekvési rendellenességek” közé, mivel az anya és a mag­zat hossztengelye ugyan­úgy egybeesik, mint a fejvégû hossz­fekvés esetén. A szö­vôdmények és a mû­tétek nagy frekvenciája azonban indokolja, hogy a rendellenessé­gek között tárgyaljuk az atípusos hosszfekvést.

Fartartás alatt értjük azt a szülészeti szituációt, amikor a magzat hosszfekvésben található, de a medence-bemenethez közeledő nagy magzati pólus nem a koponya, hanem a far. A fartartás önmagában nem jelent kifejezetten problémás szülést, inkább a normális és a kóros szülés között helyezkedik el. A fartartásos szülés gyakorisága 3–3,5 százalék az összes szülések számát tekintve, viszont az előfordulási arány változik, koraszülések esetében például 22–25 százalék is lehet.
A második trimeszter végéig a magzatok körülbelül 20–30 százaléka medencevégű fekvésben helyezkedik el, de többségük ezt követően megfordul. A farfekvést elősegíti a méh fejlődési rendellenessége, a méhűr rendellenes alakja, például a lepény oldali tapadása, a rövid köldökzsinór, ha a magzat mozgása korlátozott. A fartartás felismerése viszonylag egyszerű feladat: a magzat koponyája a méh fundusában tapintható, az előfekvő rész kisebb, egyenetlenebb és puhább tapintású; a szívhangok a köldök magasságában vagy felette hallhatók; ultrahangos vizsgálattal nem csak magát a fartartást, hanem a magzati koponya nagyságát és az esetleges deflexió (hátrahajlás) fokát is kórismézni kell. A fartartásos szülésnek a koponyatartással szemben néhány speciális sajátossága van: gyakran idő előtt beindul a fájástevékenység; gyakori a korai, idő előtti burokrepedés és a következményes felszálló fertőzés fokozott veszélye; a szülés sokszor nehezen indul, hosszú, kimerítő, szinte törvényszerű a másodlagos fájásgyengeség; gyakoriak a méhszáj disztókiák (tágulási rendellenességek a vajúdás alatt), merev, nehezen táguló, ödémás a méhszáj – ez azzal is magyarázható, hogy a far távolról sem veszi annyira igénybe, és nem tágítja annyira a méhszájat, mint a koponya.

A fartartásos szülésvezetés irányelvei
Egyes szülészeti iskolák a fartartást rutinszerűen császármetszéssel oldják meg, habár sok szülés hüvelyi úton is baj nélkül lezajlana. Egyike a legnehezebb szülészeti momentumoknak éppen a császármetszés vagy a hüvelyi szülés között dönteni, ez nagy szülészeti tapasztalatot, felelősségtudatot igényel. Elsősorban tisztázni kell a fartartás okát. Téraránytalanság esetén nem bocsátkozunk hüvelyi szülésbe. Idejében fel kell ismerni a fájási zavarokat, és azokat hathatósan kezelni kell. A gyakorlatban legtöbbször idő előtt elfolyt víz esetében tapasztalunk elsődleges fájáselégtelenséget, amit ha 6–12 órán belül nem sikerül rendezni antibiotikum profilaxis (kezelés) mellett, még koraszülés esetében is császármetszést kell végezni. Ajánlatos a késői művi burokrepesztés, ha lehet várjuk meg a teljes tágulást. Kerülni kell a belső vizsgálatokat, a magzat testének érintését, a végtagok és a medence kihúzását, mert a magzat erre élénkebben reagál: mély inspiriummal (légzéssel) a légutak megtelnek váladékkal (ami később légzési nehézséget okoz), a karját a feje fölé emeli, és a koponya deflektálódik (hátrahajlik). Ez utóbbi kettő nagyon komoly szülési nehézséget okozhat.
A magzat vérkeringése komoly változásokat szenved, gyakori a köldökzsinór húzódása, és ugyanakkor nem ritka a köldökzsinór kompressziója vagy előesése sem – ami sürgősségi császármetszés indikációt jelent.
Nagyon fontos a szülő nő együttműködése. Tekintettel a viszonylag nagyfokú magzati rizikóra, a neonatológus (újszülött-szakorvos) jelenléte a szülésnél kötelező. Ugyanakkor a szülész-szakorvos mellett ajánlott az altatóorvos jelenléte is, hisz ennek csapatmunkának kell lennie. Az időben elvégzett gátmetszés kötelező momentum. Meg kell várni a magzat testének megszületését a lapockacsúcsig, egyebet, mint a magzat testének fenntartását, nem kell végezni.
A vállak és a koponya megszületését majdnem mindig Bracht-féle műfogással, esetleg a Mauriceau–Veit–Smelle műfogás alkalmazásával kell megoldani. Nyilvánvaló, hogy magát a szülést befejező művi eljárásokat minden gyakorló szülésznek ismernie kell.
Soha nem szabad erőltetni és elkapkodni a kitolást. A kitolási szakban érvényesülnie kell a „szülész legfőbb erénye a várakozás” elvnek. Soha, semmilyen körülmények között nem szabad fartartásos szülésbe indulni intézeten kívül, illetve nagyon ajánlatos a fartartásos terhes profilaktikus intézetbe utalása még a szülés beindulása előtt, vagy annak első jeleinél. Fartartásos szüléskor a szülés milyenségének a megválasztását a következő kritériumok alapján végezzük: érett magzat, normális medence, a koponya deflexiójának a hiánya, illetve térszűkítő koponya – deformációk nélkül, hüvelyi szülésbe mehet; korai magzat minimálisan szűkebb medenceméretek mellett is hüvelyi szülésbe engedhető, ha nincs egyéb szülészeti probléma; függetlenül a terhesség korától, több mint 6–12 órája elfolyt magzatvíz és sikertelen szülésindukció császármetszési indikációt jelent; bármilyen nyilvánvaló medence-eredetű téraránytalanság mellett ajánlott az időben elvégzett császármetszés. Általános szabály: egyszerű fartartás és bármilyen egyéb szövődmény (társjavallat) szintén egyértelműen császármetszés indikációt jelentenek.

Dr. Holló Tünde szülész–nőgyógyász főorvos

Csíki Hírlap

Sajátítsd el az ősi tudást Iratkozz be a Lófő Iskolába

Vásárolja népünk mágikus tudást hordozó tárgyait népművészeti boltunkban

Csatlakozzon hozzánk 

GóbéGold Az élő székely pénz Az első élő fával fedezett öko pénz