Tudósok állítják: "A reformáció mint szellemtörténeti valóság a Szentírás újrafelfedezésén alapult." Böngészem az 1606-ban nyomtatott Biblia 254. oldalán – A jelenések könyve, 22. fejezet –, a lap alján Lorántffy Zsuzsanna kézírását. E bôrkötésû, veretes könyv négyszázadik születésnapján, 2006-ban szabadult sok évtizedes orosz fogságából. Ereklyeként ôrzi Lorántffy Zsuzsanna kézírását: "Ez elôtt való két esztendôvel kezdettem volt elöl ezt a Bibliát és az Újtestamentumot negyedikszer és végeztem el ma 13. március Anno 1638. Kiért az én Istenemnek legyen áldott nagy neve. És ismét ma kezdem el az Újtestamentumot, és egész életemet ez mellett kötelezem, és kérem az én Istenemet, ki elkezdte a jót, bennem vigye véghez. Susanna Lorántfy m.p." * Károlyi Gáspár a Vizsolyi Biblia elôszavában arra figyelmeztet: "Az Istennek könyve közönséges nyelven légyen, mindenkinek kezében forogjon és mindenektôl olvastassék." * Lorántffy Zsuzsanna mindennap olvasta a magyar nyelvû Szentírást, és elkötelezett életében a Szentírás szellemében élt: származását nem kiváltságnak, hanem érdem nélkül nyert, küldetésre kapott ajándéknak tekintette. * Férje, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem mellett bábáskodott a Váradi Biblia megszületése körül. 1638-ban határozták el kiváló erdélyi szellemek, hogy hozzáértô tudósok segítségével kiadják a magyar nyelvû Bibliát, s okos magyarázatokkal bôvítik, megkönnyítendô az olvasást és megértést. Sok viszontagság után – több mint négyezer félig kész példányt pusztítottak el a törökök, a Nagyváradon 1657-ben elkezdett nyomtatást végül Kolozsvárott sikerült befejezni, 1661-ben – megvalósult az álom. * De olvasni, magyarul olvasni csak az tud, aki iskolába jár. És iskolába járni csak akkor lehet, ha van iskola. * Lorántffy Zsuzsanna tudta a legfontosabbat: ereje, biztonsága, jövôje csak tanult nemzetnek, mûvelt országnak van. És a nagyasszony hihetetlen eltökéltséggel gyarapította, gazdagította, fejlesztette a Sárospataki Kollégiumot. A szegény diákokat ösztöndíjjal támogatta, a kiválóakat külföldre küldte tanulni, 1651-ben Sárospatakon nyomdát, 1657-ben Fogarason a román anyanyelvûeknek felsôiskolát alapított, gyûjtötte a fontos, értékes, az olvasókat tudással felvértezô könyveket, Sárospatakra hívta a kor minden bizonnyal legnagyobb pedagógusát, Johannes Amos Comeniust, aki 1650 és 1654 között tanított Patakon, és itt írta világhírû mûvét, az Orbis Pictust. Ez idô tájt a kolozsvári születésû Apáczai Csere János Hollandiában írja a Magyar enciklopédia fejezeteit: megszületik az elsô tudományos alapvetés tanulók számára – magyar nyelven. És 1656. november 20- án Kolozsvárott tanulók, tanárok s hallgatók népes gyülekezete elôtt az immár viszontagságos körülmények között itthon tanító Apáczai Csere János az iskolák fölöttébb szükséges voltáról beszél…* Rákóczi György már 1621-ben úgy rendelkezett: "nemes úrfit és jobbágy gyermeket egyformán felvegyenek és képezzenek az iskolában". Nem demokrata volt, csak becsületes ember és bölcs uralkodó. Aki református magyarként nagyon haragudott a fiára, mert református létére katolikus asszonynak esküdött örök hûséget, de ingerültségében is, 1642-ben így intette fiát: "…mert ember talál feleséget, de Istent, hazát, nemzetet nem többet egynél." Egész életében – és élete társaként hûséges hitvese, az egyetlen asszony – szolgálta Istenét, nemzetét, hazáját. Halála elôtt, végrendeletében így övezte glóriával s avatta Erdély nagyasszonyává feleségét, Lorántffy Zsuzsannát: "Bizonyságot teszek Isten s az ô szent angyalai elôtt, mitôl fogva az Úristen összehozott bennünket, se szebbet, se okosabbat, se gazdagabbat, se akármi dicséretre méltóbb személyt nálad kívül nem láttam." * Mondták, mondják: Lorántffy Zsuzsanna egész életében a szívével gondolkodott, és az eszével érzett. Nehéz sorsát ezért és így élte meg teremtô harmóniában, lelki békében. * Állok a parányi ablak elôtt a hajdani védôfolyosó kôszilánkos, vakolatlan falai között, arra gondolok: négyszáz évvel ezelôtt is így ragyogott a nap a Bodrog partja fölött. És próbálom elképzelni a múltat. (…) Lorántffy Zsuzsanna épített, amikor építeni kellett, és védte, amit épített, amíg lehetett. * Egy Istene volt, egy hazája és egy nemzete. * És egy élete. Amivel becsülettel akart elszámolni teremtôjének. * Állok a sárospataki vár évszázadokkal ezelôtt betemetett, másfél évtizede kibontott emeleti védôfolyosóján. Süt a nap, nagy fák, szomorúfüzek ágai hajolnak a Bodrog csendesen csordogáló víztükrébe. * A kôbe vésett rajzon hat órát álmodik az óra. Talán alkonyodik. * Szeretnék kezet csókolni egy asszonynak, aki mindennél, gyermekénél is jobban merte és tudta szeretni Istenét, hazáját, nemzetét. * Szigethy Gábor, Kortárs, 2008. június

B.D.

Lófő Iskola A mágikus tudás

Vásárolja népünk mágikus tudást hordozó tárgyait népművészeti boltunkban

Csatlakozzon hozzánk 

GóbéGold Az élő székely pénz Az első élő fával fedezett öko pénz

Lófő Iskola A mágikus tudás