|
Egyre inkább meggyôzôdöm, hogy az anya
gyerekével kialakított kezdeti kapcsolata
predesztináló a gyerek késôbbi életére,
az élettel való elégedettségére, a
párválasztására, összességében: a
teljes boldogságára.
Ez a kapcsolat az anyában kezdôdik el abban a pillanatban,
amikor felcsendül benne, hogy az élete teljesebb lenne egy
gyerekkel. Már a kezdeti motiváció a gyerek
fogantatása elôtt igencsak hat a gyerekkel kialakított
késôbbi kapcsolatra. Fontos, hogy az anya milyen
indíttatásból vállal gyereket: a
házassága javulását várja a
születendô csecsemôtôl, az elôrehaladó
életkora aggasztja? Akkor is elkezdôdött az anya és
gyereke közötti kapcsolat, ha váratlanul fogant meg a gyerek,
és az anya az abortusz mellett dönt. Érdemes
részletesen foglalkozni a gyermekét abortáló
anyával, a körülötte kialakuló helyzettel, ami
sokszor elhallgattatja az anya belsô késztetését,
amely a gyermeke védelmére irányul, és
racionális indokokkal meggyôzi az
ellenkezôjérôl. Tény, hogy bármennyi ideig is
hordozta testében gyermekét egy anya, a kialakult kapcsolat egy
életre magával kíséri, és számos
irányvonalat meghatároz a további életében.
Tehát azt gondolom, hogy az anya–gyerek kapcsolat még
jóval a fogantatás elôtt kezdôdik, a
fogantatással pedig konkretizálódik. A
várandósság ideje alatt egyre mélyül, nagy
változás zajlik az anyában, és gyakran már a
gyerek születése elôtt "megszületik az anya".
Elôfordul az is, hogy az anya nem tudja átadni magát ennek a
folyamatnak, lehetséges, hogy várandósságát a
karriertôl való megfosztásként éli meg,
így nem is tud megfelelôen felkészülni a gyerek
érkezésére, azonosulni az új szerepével. Ez a
belsô, rejtett ellenállás maga után vonhat
szülés körüli komplikációkat, a
szoptatás nehézségeit, elmaradását,
összességében: a korai kötôdés
zavarát.
Szerintem minden anya nagyon szereti a gyerekét,
ösztönösen áramlik belôle az anyai
gondoskodás, de ha körülnézünk, azt látjuk,
hogy gyakran valami valamikor elromlik. Tény, hogy aki nem vagy
hiányosan kapta meg élete elsô pár
hónapjában, évében az anyai gondoskodást, egy
életen át vágyódni fog rá, folyamatosan
keresi-kutatja. Sokszor azt látom, hogy az ilyen serdülô,
felnôtt nem is igen tudja, hogy mit hajszol, csak érzi
magában a megfoghatatlan hiányt, ürességet, amit
ritkán és csak ideig-óráig képes
pótolni.
Valami valahol elromlik. Azt látom, hogy manapság sokkal
több az áldozat, mint a kiegyensúlyozott, a
nehézségekkel megküzdeni tudó,
"felnôtt" felnôtt. Nézzük meg a közvetlen
környezetünket, vagy tekintsünk ôszintén magunkba,
és azonnal látjuk, hogy mennyi energiát, idôt
fordítunk a belsô problémákkal való
küzdelemre, és gyakran alig marad tartalékunk, hogy a
külsô megpróbáltatásokkal
szembenézzünk. Mindez azt mutatja, hogy valahol valami kimaradt az
életünkbôl, valamit nem kaptunk meg, ami felvértezett
volna a mindennapokra. A másik erre utaló jel, hogy sok ember a
boldogságot egy elérendô célnak, és nem egy
természetes állapotnak tartja, ami jelen van és
számára is elérhetô a mindennapokban. Az tud boldog
lenni, aki valamikor megtapasztalta ezt a feltételek nélküli
állapotot.
Visszatérve az anyáinkkal való kapcsolatra: mindenki a
lelke mélyén érzi, hogy mit jelent számára ez
a kapcsolat, elégséges volt-e számára vagy
éppen túl sok. Nagy valószínûséggel az
az anya, aki nem tudja gyermekének nyújtani az
elégségest, ô sem kapta meg annak idején a
saját anyjától. Azonban legmélyebb
meggyôzôdéseim egyike, hogy az élet tele van
korrekciós lehetôségekkel, amikor gyógyulhatnak a
régi sebek, sôt, ezt a gyógyulást
elôidézheti éppen az a személy, aki a sebet okozta.
Fontos serdülôként, felnôttként
megértenünk, hogy mi okozta a sérülésünket,
mi volt az akkori körülmény. Azt a problémát
tudjuk megoldani, azzal tudunk szembesülni, aminek ismerjük az
okát.
A fogantatás sok párt, tágabb családot
villámcsapásként ér. Új élethelyzet
áll elô, amihez alkalmazkodniuk kell. Ez egy
próbatétel, mérföldkô a házaspár
életében. A várandósság alatt nem lehet
eléggé hangsúlyozni az apa szerepét. Úgy
látom, hogy a gyerek kihordása, megszülése még
mindig csak az anya feladata, felelôssége. Ha gond adódik a
várandósság alatt, mindenki azt találgatja, hogy mit
rontott el az anya, mit evett, nem evett, hogy élt, hogy nem élt.
Kevesekben merül fel, hogy lehetséges, hogy éppen a
támaszhiány okozta a válságos állapotot. A
várandós nônek rengeteg babusgatásra,
bátorításra, megértésre lenne
szükséges, és ezt igen kevesen kapják meg. Azt
tapasztalom, hogy általában egy-két megjegyzés
hangzik el a gömbölyödô has méretére,
formájára vonatkozóan, megkérdik, hogy fél-e
a szüléstôl és kb. ennyi. Nagy áldás,
hogy a várandós anya mellett van egy másik nô, aki
szintén volt várandós, és aki megérti,
át tudja érezni az állapotát, jelenléte
támasz, bátorítás. Nem is kell mondanom, hogy ez a
nô elsôsorban a saját anyánk,
nôvérünk kellene legyen. A mai anyák és a
saját anyáik között gyakran látok
szakadékot, eltérnek a nevelési elvek, és ez gyakran
szül ellentétet. Pedig mindannyian csak a saját,
legbelsô anyai ösztöneinkre kellene hagyatkoznunk… Azt
látom, hogy az az anya, aki ma szeretné testközelben nevelni,
sokáig szoptatni a gyermekét, gyakran ütközik az
elôzô generáció felfogásába. Bizony, egy
folyamatosan aggódó nagymama sokat tud ártani azzal, hogy a
kismamát elbizonytalanítja. Gyakori probléma, hogy ha
sír a kisbaba, azonnal az jut mindenkinek az eszébe, hogy biztosan
nem elég az anyatej, azonnal pótolni kell.
Manapság két év a gyereknevelési
szabadság, ami önmagában nagy lehetôség,
mégis kevés anyuka érzi beteljesülésnek,
egyéni fejlôdésnek ezt az idôszakot.
Kovács Réka Rozália pszichológus,
két kisfiú édesanyja
A Rastudió adása székelyföldi eseményekről
Írassa be szálláshelyét 15 nyelven olvasható szállásfoglalási rendszerünkbe Rendelje meg panziója videós bemutatását szállásfoglalási rendszerünkön
Szóljon Hozzá Vitassa meg híreinket a fórumon
Rendeljen kopjafát a GóbéShop-ban
Vásároljon fogadja el a GóbéGoldot Az élő fával fedezett pénz Minden üzletünkben, az összes szolgáltatásunk ígénybevételekor 5 százalék kedvezményben részesül ha használja.
|