Bár a közel hatvanéves sepsiszentgyörgyi Nagy B. Viktor volt már árukezelő, iskolai nevelő, mindenes a tanulók palotájában, szabadúszónak, naiv festő- és szobrászművésznek vallja magát.

Az apró termetű, nagy szakállú, nagy hajú, örökösen pipázó Nagy B. Viktor évtizedek óta Sepsiszentgyörgy feltűnő, ismert alakja: ő a jó értelemben vett különc. A kommunista rendszer sötét éveiben is büszkén viselte a vitézkötéses mentét, amikor a nemzetiségi hovatartozás, a különbözőség vállalása felért a rendszer elleni nyílt támadással. A közel hatvanéves Nagy B. Viktor volt már árukezelő, iskolai nevelő, mindenes a tanulók palotájában, jelenleg két lovával fuvaroz, de valójában mindig is szabadúszó, naiv festő- és szobrászművész volt.

Az apró ház körül lovak, kutyák, macskák, galambok és köztük faragott gyökerek, tuskók, fából formázott alakok, tenyérnyitől a férfiméretűig. A házban Viktor édesapja, id. Nagy B. Viktor munkásköltő fogad, aki megérte a nyolc évtizedet, mire napilapokban, folyóiratokban megjelent versei Háromszéki régi gondok címmel könyv formájában is napvilágot láttak.

Pénzért nem, pipadohányért

A két szobában olaj, tempera, vízfestmények halmaza, a falon, az ágyon, a polcokon, az asztalon. „Lehoztam még egy párat a padlásról, hogy megnézhesd” – rendezgeti munkáit Viktor. Gyökérszobrait sokan keresik, jó pénzért megvásárolnák, de nem szívesen adja. A diófából készült Merengők című munkájáért sok pénzt ajánlottak magyarországiak, de nem vált meg tőle. Néha ajándékba vagy egy csomag jófajta pipadohányért mégis odaadja valamelyik alkotását, de a legtöbbet féltékenyen őrizgeti. Olyan faragvány is van, ami több mint húszéves, és még kiállításra sem vitte el. Bár Nagy B. Viktornak eddig legalább 25 egyéni kiállítása volt, és ennél sokkal több csoportos kiállításon mutatta be szobrait, festményeit. „Egy-egy kiállításkor a büszkeség mellett mindig aggódom is, hogy visszakapom-e a munkáimat. Nem egyszer előfordult, hogy ellopták valamelyik szobromat. Egy alkalommal a kultúrpalotában volt kiállításom, én is ott álltam szerényen az egyik sarokban, amikor odaszólt az egyik barátom: Viktor, viszik a szobrot. Hát valóban. Valaki már araszolt is a kijárat felé az egyik gyökérfaragvánnyal” – meséli alkotásai kalandjait miközben többször is megpróbálja újragyújtani a saját faragású, de valószínűleg rosszul szelelő pipáját, amiből végül illatos felhőket pöfékel.

Vadrózsagyökérrel kezdődött

Nagy B. Viktor gyermekkorában a szomszédba járt vízért. Egy nap megpillantott a földön egy ott heverő vadrózsagyökeret, amelyet a szomszéd ásott ki és dobott félre. „Úgy vonzott az a gyökér, mintha kleptomániás lettem volna” – emlékszik vissza a szobrász. Két hétig mindennap elment mellette, míg végül kézbe vette, és azután már nem volt megállás. Az S alakban összefonódott gyökérből két férfi alakja bontakozott ki. Akkor még bicskájával alakította, formázta a kezébe került fadarabot, aztán vésők tucatjait is beszerezte. Ha az erdőn elébe került egy tujacserje, leesett az orgonabokorról egy vastagabb ág vagy dió-, körte-, alma-, juhar-, cseresznye-, vadgesztenyefa darabokra bukkant, mindegyikből „kibomlott” egy figura. A fenyőt nem szereti, úgy véli, abból nem lehet dolgozni. Általában markáns, bajuszos-szakállas pipázó székely férfiak, lovak, fák, sámánok Nagy B. Viktor visszatérő alakjai. A szárhegyi művésztelepen évekkel ezelőtt terméskőből faragott egy nagyobb kompozíciót, arra ma is büszkén gondol vissza.

Portrék és lovak

Lépj be a Média kommandónkba

Szóljon Hozzá Vitassa meg híreinket a fórumon

Rendeljen Székely zászlót

Minden üzletünkben, az összes szolgáltatásunk igénybevételekor 5 százalék kedvezményben részesül ha használja.

Vásárolja népünk mágikus tudást hordozó tárgyait népművészeti boltunkban