A (FAS) Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung 2006. febr. 5-i számában egy egész oldalt kitevő interjút közöl Jerome Kassirer professzorral, a New England Journal of Medicine volt főszerkesztőjével, ennek On the Take c. (Oxford University Press, 2005) könyvével kapcsolatosan; a könyv alcíme németül így hangzik: Korrupte Ärzte können Ihrer Gesundheit schaden vagyis: Korrupt orvosok károsíthatják az Ön egészségét.

Szegény Hipokratesz ha látná

A professzor elmondja, hogy főszerkesztő idejében csak olyanok írhattak áttekintő, nagyobb írásokat, akiknél nem volt pénzügyi érdekeltségi háttér, kutatómunkáikat nem cégek finanszírozták, s nem is tevékenykedhettek cégeknél mint tanácsadók. 15 évvel ezelőtt még nem volt nehéz ilyen személyeket találni. Manapság a cégekkel való összefonódás része lett a szakma kultúrájának. Ezt vizsgálta és ennek eredménye a szóban forgó könyv.

A mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy az orvosokat megajándékozzák mindenféle reklám célzatú tárgyakkal, utazásokkal. Másokat jól fizetnek azért, hogy előadásokat tartsanak. Nagy pénzekről van itt szó. Nem látom, hogy mindebből bármi haszon is származhatna a pácienseknek, s ezért nem etikus, magyarul: erkölcstelen.

A könyv kétféle reakciót váltott ki: voltak orvosok, akik arra hivatkoztak, hogy az efféle mellékes jövedelem nélkül nehezen tudnának létezni; ugyanakkor a könyv után azóta is egy sereg intézmény és szervezet foglalkozik részletesen a kérdéssel.

Arra a kérdésre, milyen személyes tapasztalata is van, a következőket mondotta:

nefrológusként 1977-ben egy dolgozatot közölt a kálium terápiás alkalmazásáról. Nemsokára felhívta a Hoechst cég, és ezután minden előadásáért 700 $-t kapott, ami nagy pénz volt, s mint négygyermekes családapának, ugyancsak jól jött. Semmiféle megkötést nem támasztottak. Egy idő után meghívta a cég egy általa rendezett retórikai gyakorlatra – téma: profi beszéd nagyszámú közönség előtt és a tv-ben. A végén azt mondották, Jerry, most aztán mehet a speaker-karriered, több meghívás, több előadás, és persze több pénz. Minden, amit tenned kell: minden előadásodban legalább egyszer megemlítsd a Lasix készítményt. Nem álltam kötélnek. Azóta sem hallottam róluk.

Manapság egyetlen szemináriumon kétszáz orvos tanulja a kongresszusokon való előadások módját. Ez ma a szakmai kultúra részévé lett. 2003-ban az USA-ban 24,3 milliárd $-t költöttek marketingre a gyógyszercégek.

Manapság ugyancsak nehéz szakembert találni, aki független lenne bármiféle érdekeltségektől. Jó példa erre a Johnson&Johnson cég Natrecor nevű készítménye, amely csak akut szívelégtelenségben kipróbált, mégis egyre inkább krónikus szívproblémáknál is alkalmazzák, ti. minden infúzió után kap az orvos 600 $-t a cégtől. (!)

Arra a kérdésre: nem elég intelligensek és jól képzettek az orvosok ahhoz, hogy ne lehessen őket befolyásolni, a válasz így hangzik: maga az a tény, hogy a farmaipar több pénzt fektet az orvosmarketingbe, mint a kutatói munkába, máris mutatja, hogy nem lehet eredménytelen. A megkérdezett orvosok 60%-a szerint az orvosok nem befolyásolhatók. Arra a kérdésre, hogy kollégáik befolyásolhatók-e, 84% igennel válaszolt. Sokkal többetmondó a következő eset: tüdőröntgen-felvételeket kiértékeltek olyan radiológusok, akiket olyan ügyvédek kértek fel (tehát fizették is), akik munkahelyeiken feltételezett azbesztkárosodást szenvedett páciensek jogi képviseletét látták el. Az orvosok a véleményezett röntgenfelvételek 96%-ában olyan elváltozást állapítottak meg, ami alapján a per jogos. Ezután olyan orvosokat kértek fel ugyanazon felvételek kiértékelésére, akik a körülményeket nem ismerték. Ezek a felvételek 6%- ban találtak valamelyes elváltozást. Nos, befolyásolja az orvost döntései meghozatalában a fizető?

Kassierer véleménye szerint nem elfogadhatók a szokásos ajándékok, vendéglők, utazások, könyvek. A cégek finanszírozta továbbképzők is problémásak (hiszen annak a rejtett célja a cég készítményeinek propagálása!) A megfizetett előadók esete: nem a szabad véleménynyilvánítás fóruma, hanem az elvárások megkívánta propaganda. A JAMA közzé is tette tíz vezető orvos felhívását, amelyikben kérik az orvosokat, ne fogadjanak el farmacégektől semmiféle ajándékot, utazást, vendégeskedést.

Az interjú után Kassierer előadást tartott fiatal orvosok előtt, utána feltették neki a kérdést: – akkor mi a még megengedhető? Ezt válaszolta: – Min-den, ami a páciens javát szolgálja; semmi, amiből csak az orvos profitál.

Ilyen egyszerű ez tulajdonképpen – írja az interjút folytató Richard Friebe.

*

George W. Merck, az USA legnagyobb gyógyszergyárának alapítója mondotta, szó szerint: "Nem szabad elfelejtenünk, hogy a medicina elsősorban az emberek javát kell szolgálja. Nem lehet célunk egyedül a profit. A profit következik amúgy is magától. S ha őszinték akarunk lenni, soha nem is csalódtunk." (lásd: Kurt Langbein, Bert Ehgartner: Das Medizinkartell. Die sieben Todsünden der Gesundheitsindustrie, Piper, München, 2002) Egy gyógyszergyáros tisztességes és becsületes viszonyulása az általa termelt és eladott áruhoz. Végül is: a gyógyszer nem akármilyen áru!! Mégis ugyanolyan áru, mint pl. a mustár, paprika, vagy kátránypapír; csakhogy fehér köpenyben szolgálják fel. A fehér köpenyt ugyancsak jól megfizetik a patikában is, holott a mai patikusok tevékenysége manapság leginkább egyszerű eladó, aki leveszi a polcról a dobozokat. Ugyanebben a könyvben olvasható tovább:

A megkérdezett orvostanhallgatók 85%-a úgy vélte, hogy politikusok nem szabad ajándékot elfogadjanak és 47%-a talált kivetnivalót azon, ha az orvos ajándékot kap a gyógyszergyártól. Azt is kiszámították, hogy a nagy gyógyszergyárak minden orvosra, annak nyugdíjazásáig kb. 10.000 €-t adnak ki, kezdve kis ajándékoktól, egészen a trópusi luxusszállókban való elszállásolásig. Sok továbbképző rendezvény szponzora valamelyik gyógyszergyár, ahol "véletlenül" éppen annak valamelyik terméke is a főszereplő.

Amikor a koleszterin normálisnak veendő szintjét 200 mg/100 ml-ben jelölte meg egy orvosi szakértők csoportja, akik bizonyára a szükséges szereket gyártó cégektől apanázst kapnak, ki lehetett számítani a forgalmazott szerek mennyiségének várható fokozódását; ehhez az üzlethez képest egy aranybánya üzemeltetése nem gazdaságos! Pfizer évi 6 mrd-ot forgalmaz ilyen szerével!

Amikor Robert Koch 1890-ben bejelentette az ún. Koch-féle lymphát – ami tuberkulin néven vált ismertté s amivel a tbc-t gondolták gyógyítani (ami nemsokára a medicina nagy tévedésének bizonyult), akkor Koch a termelési haszonból 41/2 mill. márkában jelölte meg az őt megillető részt (mai értéke kb. ~50 mill. €). Koch fenti követelését Caprivi (a Bismarck utáni) birodalmi kancellár a következő szavakkal utasította el: "Lehet, nincs messze az idő, amikor a tudomány az ipar szolgálójának fog tűnni, de még nem vagyunk ott."

*

Ma pedig, 110 évvel azután, nyugodtan elmondhatjuk, hogy – nemcsak ott vagyunk, hanem tovább is léptünk: bekövetkezett a medicina, a gyógyítás tudományának a kriminálissá válása. Ma az orvos nem gyógyítani akar, hanem – rossz kimondani is, de igaz – pénzt keresni. Semmi mást. A gyógyítás – az orvos eredendő feladata, "Abfallprodukt" hulladék, mellékes eseménnyé degradálódott. Ma az a jó beteg, akit nem lehet meggyógyítani, aki haláláig örökös páciens, magyarul: "fejőstehén" – sőt, voltak olyan halottak is, akiket tovább "vizsgált" a háziorvos, és ezt a "munkát" el is számolta a betegbiztosítóval. Nem egy ilyen eset ismeretes.

*

Einstein mondotta: ha még egyszer, fiatalként pályaválasztás előtt állna, nem lenne fizikus, sem pedagógus, hanem bádogos vagy éppen házaló, abban a reményben, hogy azzal biztosítható "a mai viszonyok között még elérhető szerény függetlenség" – ez volt a válasz a The Reporter c. lapnak arra a kérdésére, hogyan látja a tudomány és a tudós függetlenségének kérdését. Be lehet ebbe a kijelentésbe helyettesíteni a tudós helyett az orvost, a háziorvost, aki a medicina hadseregében a gyalogos katona?

A mára kialakult helyzet 1993-ban máris előrevetítette árnyékát, ahogyan utána olvasható, Alexander Schuller: Das Gute ist abgeschafft, in: Der Spiegel, 48/1993, 99-104. old. / a cím máris elárulja, miről van szó: a jót mint olyant, mint filozófiai és erkölcsi kategóriát kiküszöbölték – miért? Hát egyszerű: mert zavaró tényezővé vált a globalizáció keretei között folyó, kizárólag a pénzért folytatott hajszában. Hasonló, kizárólag az egészségügy dolgairól szól Jörg Blech: Die Abschaffung der Gesundheit (Az egészség megszüntetése) in: Der Spiegel, 33/2003, 116-126 old. ugyancsak elárulja a cím, miről van benne szó: manapság a farmacégek feltalálnak szereket, amivel nincs mit kezdjenek, s akkor kitalálnak egy betegséget, amit ezzel kell(ene) kezelni; nem görbe tükör, hanem kristálytiszta, torzításmentes kép az orvosokról és a farmacégek árnyékából annak hálójába jutott mai medicináról. Nota bene: (ebben) az árnyékban lévőt jól megfizetik (jobban, mint a nehéz munkát végzőt), s hogy hálóba került, jóformán észre sem veszi mindaddig, ameddig a megvesztegetés fogalmát kimerítő juttatások folynak. A lelkiismeret, mint olyan, a jóval együtt rég a kanálisba került.

Dr. Szőcs Károly Népújság