|
A szarvasmarhát már az újkőkorszaktól ismeri az ember. Azóta él együtt az emberrel az őstulok háziasított utóda. Homérosz hőseinek lakomáin, a marhahús volt a legtöbbre tartott étel. A rómaiak a pénzt „pecuniának” nevezték, ami a „pecus” (marha) szóból származott. Kínában már nyolcezer évvel ezelőtt tenyésztettek szarvasmarhát. Egyiptomi falfestményeken, többféle színű és fajtájú szarvasmarha látható, amelyet a Nílus völgyében, mezőgazdasági munkára fogtak, már ötezer évvel ezelőtt. Ázsiában a púpostulok, más néven zebu, leszármazottját tenyésztik. Indiában, hatalmas ereje, igavonó képessége és jámborsága miatt, szent állatként tisztelik. A magyarok ősei azért kedvelték, mert szívós, kitartó állat lévén, jól bírta a vándorlás viszontagságait. A honfoglaló magyarok, hosszú vándorlásaikról sertést is hoztak magukkal. A sertés őse a vaddisznó.
A pulykát, mexikói őshazájában, szent madárként tisztelték az aztékok. Mexikó őslakóinak hite szerint, a kukorica első magvát egy óriási, mesebeli pulyka hozta magával, kelet felől, és hullatta el a termékeny fennsíkon, ahol azóta folyamatosan termelik A tyúk is már ősidők óta él együtt az emberrel. Az ókorban különös tisztelettel vették körül, mert azt tartották, hogy a Mars védnöksége alatt áll, a Hadisten kedvelt áldozati állata. Amikor Julis Caesar hadaival meghódította Brittanát, feljegyezte, hogy a sziget lakói tenyésztik ugyan a házityúkot, de a húsát nem fogyasztják. Ezzel szemben, szenvedélyesen kedvelik a kakasviadalokat. A mi elődeink bölcsebbek voltak, ami a húsfogyasztást illeti. A füstkúti Landerer Mihály által, 1802-ben kiadott „Úri és közönséges konyhákon megforduló Szakáts Könyv”, közel húszféle módját tartalmazza a „tyúk és tyúkfiak különb módon való elkészítésének”, sőt még arra nézvést is kioktatja a „szakáts nélkül szűkölködő betsületes közrendeket”, hogy miképpen lehet az „ösztövér tyúkot hirtelen meghizlalni”, ami igencsak hasznos fortély lehetett. Úgy tűnik, a liba küllemén, vagy magatartásában lehetett valami tiszteletet ébresztő, mert hosszú ideig, áldozati állatként, afféle „szent madárként” tenyésztették. Kőbe vésett, valamint sírkamrák falára festett, remek lúdábrázolások maradtak fenn az egyiptomi ó- és újbirodalom korából. Homérosz megverselte az Odüsszeában. Az idősebbik Plinius, nevezetes természetrajzi művében, a Historia naturalis-ban, már nem „szent madár”-ként méltatja, inkább jóízű húsáról ír, és arra ad tanácsokat, hogy miképp lehet gesztenye és más táplálékok révén, mesterségesen megnövelni a máját, lévén az utóbbi „az ínyencek által nagyra tartott és szerfölött értékes csemege”. Incze Fejér Anikó Új magyar szó Ki volt minden idők leghíresebb asszonya-Nagyasszonyunk? Tégy javaslatot Szerkeszd a Székely Enciklópédiát GóbéWiki- A Mi enciklopédiánk Hírdesse szálláshelyét az Erdélyi öko közösség honlapján Iratkozzon fel a Kakukk Marci Hírügynökség híreire GóbéShop a legszebb székely népművészeti ajándékok Ki lesz a legszebb székely nő? Online szépségverseny Nevezz be! GóbéMall Nyisson Ön is online üzletet GóbéTár A legolcsóbb tárhely 32 Euró 2 Giga EGY ÉVRE GobeVirtual-Az Új honfoglalás-Szerepjáték komolyan Új!!! Tölts fel videót-Teszteljük a GobeTube-ot |