Tudnivalók a lábravalóról

Nemezcsizma, saru, csőrös cipő, tűsarkú és holdjáró. Kézzel varrott, szegekkel összefogott, ragasztott és fröccsöntött, bőrből, vászonból, műanyagból készült egyaránt lehet. Korszakonként változik a lábbelik divatja, akár férfiak, akár hölgyek lábát védte az út porától és a hidegtől.

A cipők anyagát, formáját, külsejét nem csupán az időjárás, az évszakok váltakozása határozza meg, hanem a különböző igényeket kielégítő divat is. A cipődivat korántsem egyidős az emberiséggel, hiszen a felegyenesedett ember sokáig mezítláb rótta a két féltekét. (Ruhát is "csak" 70 ezer éve hordunk.) Sztyeppéken lovagló őseink eleinte nem cipőt, hanem csizmát viseltek. Méghozzá puha talpú és felkunkorodó orrú csizmát, amelynek szárát oldalt varrták össze. A honfoglalás idején a magyar, felkunkorodó orrú csizmának már sarka is volt. Nem divatból: az volt a szerepe, hogy megakadályozza a kengyel hátracsúszását.

A felfelé kunkorodó orrú nyugati cipő őse az ókori Rómában keresendő. Calceus repandust, vagyis kunkori orrú sarut csak ünnepélyes alkalmakkor viseltek. A X. század táján azonban ismét felbukkant ez a forma, és Európa-szerte divatossá vált, még a hétköznapokban is elterjedt.

A felkapó orrú, régi magyar csizma bőrből, bagariából készült, az olcsóbbak viszont nemezből. (Belső-Ázsia népviseletében még ma is megtalálható ez a forma.)

A reformkor idején a hölgyek is viseltek csizmát. A középkorban a lovagok és mások is jó időben sarkatlan cipőt (sarut), esetleg papucsféleségeket viseltek. A szegényebbek sokszor mezítláb jártak, vagy csak egyszerű saruban. A gazdagok lábán bőrsaru díszelgett.

Amikor a divat is szóhoz jutott, a cipőorr vadul nőni kezdett, és ez a növekedés több mint ötszáz éven át tartott. Ösztönzője az a korcs felfogás lehetett, hogy a főnemes viselheti a leghosszabb fátyolt, a legfinomabb kelmét, a legtöbb aranysújtást – és a legnagyobb cipőt. A XIV. század végén Szép Fülöp francia király törvényben mondta ki, hogy csak a főurak viselhetnek 60 centis cipőt. A pórnép pedig maradjon a kis méretek világában és az egyszerű anyagoknál!

A csőrös cipőben, amelynek három láb (1 láb=30,48 cm) hosszú orra volt, járni is alig lehetett. Ezért például az 1386. évi sempachi csatában, amikor a svájci paraszt csapatok ellen harcoló hosszú cipős osztrák lovagoknak le kellett szállniuk a lóról, levágták a cipőjük orrát, hogy könnyebben mozoghassanak a földön. Ez sem segített azonban rajtuk. A paraszt felkelők győztek, és a csata után szekérszám gereblyézték össze a lovagok lenyírt cipőorrait... A mulatságos történelmi eset feledésbe merülhetett, hiszen a XX. század elején még visszaköszönt a hegyes orrú, orsó sarkas cipő, ma pedig ismét reneszánszukat élik a valószínűtlenül hegyes orrú "csukák".

A lábbeli másik nagy alakváltozásának eredménye a magas sarkú cipő. A járdarácsokba minduntalan beakadó tűsarok viszonylag kései találmány, hiszen az emberiség – ösztönösen tudatára ébredvén annak, hogy közérzetünket is meghatározhatja egy rossz, illetve egy kényelmes cipő – sokkal előbb ismerte és viselte a lapos talpú lábravalót, mint a magas sarkú társát. Eleink egészen a XVI. század végéig csak lapos talpú lábbelit hordtak. A magas cipőtalp csupán a XVII. században tűnt fel, mégpedig Itáliában, ahol zoccoli néven terjedt el. Velencében állítólag a 12-15 hüvelyknyi magasságot is elérte (1 hüvelyk=2,53 cm).

A sámlimagasságában járásnak is megvolt a maga praktikus oka. Azokban az időkben még nem ismerték a járdát, és még a XVI. század derekán is az utcára ürítettek minden szennyvizet, piszkot. Így az emberek néha térdig gázoltak a szemétben. A magas talp kezdetben tehát a szennyből, sárból kilábalás megkönnyítése céljából készült. Aztán, amint a hölgyek ráébredtek, hogy a topánka magas talpa megnyújtja, "királynőivé" magasítja termetüket, a lábbeli "alváza" a lelkes suszterek kezén egyre finomodott, karcsúvá, törékennyé, végül csak sarokká nemesedett. XIV. Lajos korában hathüvelyknyi magas volt a cipősarok, és ezt az elképesztő méretét megtartotta egészen a francia forradalomig. Az ezredforduló táján pedig egy ideig nemcsak őrülten magas sarkú, hanem vastag talpú is lett a fiatalok cipődivatja, – joggal nevezték holdjárónak az ilyen lábbeliket.

Az 1800-as évek előtt nem készítettek külön jobb- és külön ballábas cipőt, hanem egyforma volt a lábbelipár mindkét darabja. Azóta nemcsak a jobb és a bal láb eltérő vonalvezetéséhez igazodik a konfekcióipar, hanem a divat szeszélyeihez is. Tekintélye van a Nike és Gucci cipőnek, s megnézik azt a hölgyet, aki Prada vagy MiuMiu márkájú topánkában tipeg.

Juhani Nagy János Népújság

Ki volt minden idők leghíresebb asszonya-Nagyasszonyunk? Tégy javaslatot

Szerkeszd a Székely Enciklópédiát GóbéWiki- A Mi enciklopédiánk

Hírdesse szálláshelyét az Erdélyi öko közösség honlapján On-line szállásfoglalás

Iratkozzon fel a Kakukk Marci Hírügynökség híreire

GóbéShop a legszebb székely népművészeti ajándékok

Ki lesz a legszebb székely nő? Online szépségverseny Nevezz be! Indul az összmagyar szépségverseny

GóbéMall Nyisson Ön is online üzletet

GóbéTár A legolcsóbb tárhely Romániában 32 Euró 2 Giga EGY ÉVRE 

GobeVirtual-Az Új honfoglalás-Szerepjáték komolyan

Új!!! Tölts fel videót-Teszteljük a GobeTube-ot