A sérült helyekre szaglóidegsejteket fecskendezve állítják helyre a sérülés vagy sorvadás következtében megszakadt idegi kapcsolatot.
Ez a beavatkozás, az utazással és az utókezeléssel együtt 25 ezer dollárba került, az összeg segítőkész emberek adományából gyűlt öszsze. Kinga és nővére, Réka június 4-én érkezett Pekingbe. „Nem sokat láttunk a 14 milliós nagyvárosból. A reptéren várt egy autó, és az egyik szegényes külvárosban lévő kórházba vitt. Közben modern nagyvároson hajtottunk keresztül, üveg és acél felhőkarcolók között, négy-öt sávos úton, óriási autóforgalomban. Itthon nem ilyennek képzeljük el Kínát.
A kórház háromemeletes, pagodatetejű épülete viszont először elriasztott, akárcsak egy itthoni, vidéki kórház: csöpögő csapok, régi, enyhén elhanyagolt épület, egyszóval nem egy ultramodern, csillogó-villogó intézet, mint amilyennek a világon egyedülálló műtéteket végző kórházat képzelünk” – meséli Kinga.
Mint felidézi, a kezdeti félelmeket hamar feloldotta a személyzet kedvessége és a többi beteg biztatása. A műtők, orvosi felszerelések sterilitására nagy gondot fordítanak. A betegek számára kétágyas szobát biztosítanak a kórházban, mivel mindenki kísérővel érkezik. A szobák saját mellékhelyiséggel, zuhanyzóval, légkondicionálóval és televízióval rendelkeznek. Az intézet által biztosított drót nélküli internet-hozzáférés jelentette Kingáék számára a külvilággal való kapcsolatot.
A kórházba a világ minden tájáról érkeztek betegek, többen családjuk kíséretében. Egy Abu Dhabiból érkezett házaspár nyolc hónapos kislánya volt mindenki kedvence. Az édesapját kellett műteni, az anyuka őt gondozta, a kislány pedig a világ összes nyelvén hallgathatta a becézést, hiszen albán, thai, olasz, szerb, amerikai, magyar és olasz betegek is voltak. Kingával egy időben Romániából még öt beteg tartózkodott a klinikán.
„Nagy családként éltünk, az ápolók is másképp viselkedtek, mint itthon. Ha már együtt töltünk napi tíz-tizenkét órát, számukra is fontos, hogy jó legyen a hangulat, ápolók és betegek is jól érezzék magukat, így bármikor, bármit kértünk, segítőkészek és kedvesek voltak. A meleg és a szagok viszont nagyon zavartak. Csaknem mindenhol nagyon jellegzetes, fűszeres ételszag volt, pedig nem is tudtuk, hol van a konyha. Egyszer sem láttam viszont kék eget, Peking fölött folyamatosan szürkés-sárgás szmog lebeg, és a magas páratartalom miatt nyirkos meleg van” – meséli Kinga.
A beavatkozás sem volt a legegyszerűbb, ugyanis az előzetes kivizsgálások során kiderült, víz gyűlt Kinga gerincébe, ami lassan feltelve, teljes bénulást vagy fulladásos halált is okozhatott volna. A komplikáció miatt, június kilencedikén két műtétet hajtottak végre Kingán: leszívták a gerincéről a folyadékot, és beültették a sérülés helyére a regenerációt elősegítő idegsejteket. Mint mondja, a négyórás, altatással végzett műtét után erős hátfájással, mégis boldogan ébredt. Attól tartott, hogy bár leszívták a gerincét ellepő folyadékot, mégsem tud majd lélegezni.
„Nagyon fájt a hátam, korábban itthon már kétszer műtöttek ugyanazon a helyen, egyszer rögzítették az eltört gerincemet, aztán egy év múlva kivették a lemezeket. Most harmadszor vágtak ugyanott, de kaptam levegőt, és ez volt a legfontosabb” – mondja Kinga. A műtét után két nappal tudott először felülni. Még nem tudta mozgatni a fejét, de már aznap este kivitték a közös ebédlőbe, mivel nem akarták, hogy kimaradjon a kórházban szervezett, közös sütős-főzős mulatságból, amelyet havonta egy alkalommal rendeznek a betegek és a személyzet számára. „Nem hagyják magába roskadni az embert. Igaz, egyetlen kínai süteményt tudtam megkóstolni, és annak is tökből készült fasírt íze volt” – meséli nevetve Kinga.
A műtét utáni hetek rehabilitációs masszázzsal és akupunktúrás kezeléssel teltek. Az orvos szerint Kingának ötvenszázalékos esélye van a gyógyulásra. Biztató jel, hogy a mellkasán húzódó érzékelési vonal két centiméterrel hosszabbodott meg, azonban az eddigi tapasztalatok szerint sikeres műtét esetén is 12–18 hónap szükséges a sérült idegpályák helyreállásához. „A műtét még csak a kezdet, rá kell dolgoznom a gyógyulásra. Az izmaim elsorvadtak, ezért tornásznom kell, erősíteni a lábam, és közben jelentkezhetnek a javulás jelei. Emlékszem még arra, hogyan kell mozgatni a lábam” – bizakodik Kinga.
Fülei Csabának még gyűjtenek
Szentegyházáról még egy mozgássérült fiatal készül az idén a pekingi klinikára. A harmincéves Fülei Csaba gerincében 2002-ben megpattant egy vérér, és a keletkezett vérrög a gerincvelőt nyomva, bénuláshoz vezetett. Az ő műtétjét november 14-én végeznék, akkor tudja csak fogadni a neuroregenerációs intézet. A műtéthez szükséges 25 ezer dollárból azonban eddig csupán 5 ezer dollár gyűlt össze a számlájára.
„Kinga sikeres műtétje nekem is reményt ad: el lehet jutni Pekingbe. Köszönöm azoknak, akik eddig pénzadománnyal segítettek, sokuknak ugyanis még a nevét sem tudom, mert a bankszámlára érkező átutalások mellett nincs név” – mondta Fülei Csaba. Az ő elérhetősége: 0744-128-309; honlapja: http://fuleicsaba.idilis.ro.
Kovács Csaba
www.kronika.ro
