|

Az étkezési szokásokban a
lelkiállapot és az érzelmi szükséglet is tükröződik.
Manapság az emberek elsősorban nem a kövérség testi
betegségeket okozó kockázata miatt foglalkoznak a
testsúlyukkal – főként a nők –, hanem inkább a média, a
divatmagazinok által sugallt testideálhoz akarnak
igazodni, és ez sok esetben diétára, fogyókúra
elkezdésére sarkallja őket. Az evészavarok
jellegzetesen, ám nem kizárólag női betegségek: sok
kisportolt izmos férfi tartja magát soványnak és
alacsonynak, vastag ruházatot visel, nem mutatkozik
strandon, mert fél, hogy kinevetik soványsága miatt. De
vajon mikortól számít kórosnak a fogyókúrázás, és mit
tehetünk az étkezési zavarok kialakulása ellen?
A szeretetéhségtől az
„igazi” éhségig
Evési szokásainkban
lelkiállapotunk és érzelmi szükségleteink egyaránt
tükröződnek: egyidejûleg, kölcsönösen befolyásolják
egymást. A szeretet érzése szorosan kapcsolódik az
evéshez, gondoljunk csak olyan, a mindennapokban
használt kifejezésekre, mint: szeretetéhség, szívesen
„felfalnánk” valakit vagy arra a szólásra, hogy „a férfi
szívét a gyomrán keresztül kell meghódítani”. Evési
szervünk, a száj egész életünkön keresztül megmarad a
szeretet és a gyengédség kifejezésének szolgálatában. A
táplálkozás és a szeretet összekapcsoltsága a fejlődés
igen korai szakaszára utal vissza: a kisgyermek számára
a táplálékfelvétel nemcsak anyagcsere jellegû, a szopás
gyakran a leghatékonyabb vigasztalás a csecsemő számára.
Az anyai testtel való érintkezés által a csecsemő
megbizonyosodik arról, hogy szeretik, elfogadják,
gondoskodnak róla. Ez az alaphelyzet viszont negatív
érzelmekre, érzésminőségekre is alkalmat nyújthat: a
csecsemőkorban átélt első benyomást az ember mélyen
megőrzi magában. Ily módon a szeretet, elismerés,
elfogadás utáni „éhség” képes lesz befolyásolni a
gyomrot, amely úgy „viselkedik”, mintha valódi
táplálékra éhezne. A szeretetéhség pedig gyakran túlzott
mértékû táplálékfelvételhez vezet.
Kamaszkor és családi
környezet
Az evészavarok
kialakulása és a családi élet közötti összefüggésre
először a 70-es években hívták fel a figyelmet. A kettő
közti kapcsolat létezésére az a gyakori tapasztalat
utalt, hogy az evési zavarokból kigyógyult betegek
eredeti környezetükbe visszakerülve ismét betegek
lettek, vagy a család más tagjainál bukkantak fel az
evészavarokra jellemző tünetek. Gyakran kamaszkorban,
fiatal felnőttkorban jelentkeznek a betegségek: ez az
önmegvalósítás, a családtól való függetlenedés időszaka,
amely a család életében is komoly változásokat idéz elő.
Evészavart idézhetnek elő a családra jellemző
viselkedésminták: például ha az egyén nem eléggé önálló,
mert a család túlzottan védelmezi. Akkor is felléphet
evészavar, ha a család életét szabályozó „törvényeket” a
családtagok nehezen változtatják meg, mereven
ragaszkodnak hozzájuk, valamint ha nehézkes a
kommunikáció, és hiányzik a konfliktusmegoldás.
Kóros aggodalom a
testsúly miatt
Az étkezési zavarokkal
küzdők esetében az evési szükséglet, az étvágy és a
szervezet táplálékszükséglete közötti összefüggések
zavarosak, és a táplálkozás valaminek a pótlékává, a
teljesítetlen érzelmi szükségletek kielégítésének
eszközévé válik. Kövérség és soványság esetében is az
evési szükséglet kielégítésének kényszere áll fenn. Az
anorexia nervosa esetében a páciensek fogyókúrával,
testedzéssel mindent megtesznek azért, hogy testsúlyuk
nehogy a korra és testmagasságra vonatkozó minimális
testsúly fölé emelkedjen, emiatt kórosan soványak. A
diagnózis fontos kritériuma, hogy a testsúly az
elvárthoz képest legalább 15 százalékkal alacsonyabb
szinten van. Ezek az emberek látható soványságuk
ellenére folyamatosan attól rettegnek, hogy elhíznak.
Általában a környezet tiltakozása ellenére is
túlsúlyosnak tartják magukat, vagy pedig úgy érzik, hogy
valamelyik testtájuk túl kövér, még akkor is, ha
nyilvánvalóan soványak.
A bulimiás páciensek is
állandóan aggodalmaskodnak az alakjuk és a testsúlyuk
miatt, azonban szigorú diétájukat kontrollálhatatlan
evési rohamok szakítják meg, amikor nagy mennyiségû
ételt fogyasztanak el rövid idő alatt. Rendszerint
önhánytatással, hashajtó vagy vízhajtó szedésével,
testedzéssel próbálják a falásrohamok utáni bûntudatban
testsúlyukat csökkenteni. Általában legalább három
hónapig fennálló, heti két falásroham esetén mondják ki
a bulimia diagnózisát, súlyos esetekben azonban napi
8–10 falásroham/hányás is előfordul. A bulimiások
testsúlya változó lehet, előfordulnak sovány, kövér, de
normál súlyú betegek is.
A közös családi étkezések
hangulata
Ha a fentiek alapján
felfedezzük magunkon az evési zavarok valamilyen
tünetét, érdemes szakemberhez fordulnunk, ahol hasznos
tanácsokat, szükség esetén megfelelő kezelést kaphatunk
a tünetek csökkentésére. Családtagjaink étkezési
zavaraira legtöbbször az hívhatja fel a figyelmet, hogy
az illető szigorú diétára fogja magát, gyengeségérzésről
panaszkodik, illetve a hûtőszekrény időszakonként
titokzatos módon kiürül. Ne késlekedjünk a problémát
komolyan venni, hiszen ha a betegséget korai stádiumban
kezelik, nagyobb a gyógyulás esélye.
Természetesen nem minden
diétázónál fejlődik ki evészavar, mint ahogy nem
mindenkinek csökken a súlya kizárólag a diétától. Az
étkezési zavarok megelőzéseként az is hasznosnak
bizonyulhat, ha a családi étkezéseket kellemessé,
élvezhetővé teszszük. Tálaljunk ízlésesen, gondosan,
teremtsünk barátságos hangulatot, így a közös étkezés az
egymásra figyelés, egymásról való gondoskodás színtere
lehet. A szülők ugyanakkor azt is tartsák szem előtt,
hogy az étkezés időpontja a legalkalmatlanabb arra, hogy
napi elégedetlenségüknek hangot adjanak, büntetésről és
elvárásaikról „prédikáljanak” a gyerekeknek: a közös
családi étkezések hangulata is befolyásolhatja az evési
szokásokat.
Rápolti Kinga
A szerző gyakorló
pszichoterapeuta
Kövérség- és
karcsúságideál
A különböző korok és
kultúrák eltérően vélekedtek a testi megjelenésről.
Évszázadokon keresztül szinte világszerte a telt alak
volt a divatos – a kövérség a jólétet, az anyagi
biztonságot, a hatalmat jelentette. A kövérség a nők
esetében a nőiesség, a termékenység, illetve az anyaság
fogalmához is szorosan kapcsolódott. Napjainkban ezzel
szemben – főleg a gazdaságilag fejlett országokban – a
karcsúság számít ideálisnak, míg Afrika számos területén
ma is a kövérség számít követendő példának. A telt alkat
társadalmi megítélése a 20. század elején kezdett
megváltozni. Ebben az időszakban a nők körében a fiús
karcsúság vált térhódítóvá, amit a 30-as évektől kezdve
a teltebb, szexuális vonzerőt hangsúlyozó „szexi” divat
váltott fel. Napjainkban a karcsú és karbantartott női
test az ideál, ennek elérését célozza a diétázás és a
testgyakorlás, valamint a szépségipar kellétára is:
fogyókúrás és fitneszprogramok, diétás ételek,
testedzések, fürdők, szauna, kozmetikumok, plasztikai
sebészet. Kultúránkban a karcsúság a sikerességet, a
szexuális vonzerőt jelképezi, a test karbantartása pedig
a teljesítmény, a versengés, a társadalmi elismertség
kifejezőjévé vált.
Krónika
Erről a fórumon
Ha valakinek készített filmet, fényképet, hanganyagot
fontos vagy érdekes ESEMÉNYRŐL kérjük töltse fel a
GobeTube-ra
Alkossuk meg közösen Székelyföld
független on-line TV-ét GobeVirtual-Az
Új honfoglalás-Szerepjáték
komolyan
Légy
avatar-készítő, terraformator Virtuális Székelyföld Az
új honfoglalás
Új!!!
Tölts fel videót-Teszteljük a
GobeTube-ot
|