Az étkezési szokásokban a lelkiállapot és az érzelmi szükséglet is tükröződik.

Manapság az emberek elsősorban nem a kövérség testi betegségeket okozó kockázata miatt foglalkoznak a testsúlyukkal – főként a nők –, hanem inkább a média, a divatmagazinok által sugallt testideálhoz akarnak igazodni, és ez sok esetben diétára, fogyókúra elkezdésére sarkallja őket. Az evészavarok jellegzetesen, ám nem kizárólag női betegségek: sok kisportolt izmos férfi tartja magát soványnak és alacsonynak, vastag ruházatot visel, nem mutatkozik strandon, mert fél, hogy kinevetik soványsága miatt. De vajon mikortól számít kórosnak a fogyókúrázás, és mit tehetünk az étkezési zavarok kialakulása ellen?

A szeretetéhségtől az „igazi” éhségig

Evési szokásainkban lelkiállapotunk és érzelmi szükségleteink egyaránt tükröződnek: egyidejûleg, kölcsönösen befolyásolják egymást. A szeretet érzése szorosan kapcsolódik az evéshez, gondoljunk csak olyan, a mindennapokban használt kifejezésekre, mint: szeretetéhség, szívesen „felfalnánk” valakit vagy arra a szólásra, hogy „a férfi szívét a gyomrán keresztül kell meghódítani”. Evési szervünk, a száj egész életünkön keresztül megmarad a szeretet és a gyengédség kifejezésének szolgálatában. A táplálkozás és a szeretet összekapcsoltsága a fejlődés igen korai szakaszára utal vissza: a kisgyermek számára a táplálékfelvétel nemcsak anyagcsere jellegû, a szopás gyakran a leghatékonyabb vigasztalás a csecsemő számára. Az anyai testtel való érintkezés által a csecsemő megbizonyosodik arról, hogy szeretik, elfogadják, gondoskodnak róla. Ez az alaphelyzet viszont negatív érzelmekre, érzésminőségekre is alkalmat nyújthat: a csecsemőkorban átélt első benyomást az ember mélyen megőrzi magában. Ily módon a szeretet, elismerés, elfogadás utáni „éhség” képes lesz befolyásolni a gyomrot, amely úgy „viselkedik”, mintha valódi táplálékra éhezne. A szeretetéhség pedig gyakran túlzott mértékû táplálékfelvételhez vezet.

Kamaszkor és családi környezet

Az evészavarok kialakulása és a családi élet közötti összefüggésre először a 70-es években hívták fel a figyelmet. A kettő közti kapcsolat létezésére az a gyakori tapasztalat utalt, hogy az evési zavarokból kigyógyult betegek eredeti környezetükbe visszakerülve ismét betegek lettek, vagy a család más tagjainál bukkantak fel az evészavarokra jellemző tünetek. Gyakran kamaszkorban, fiatal felnőttkorban jelentkeznek a betegségek: ez az önmegvalósítás, a családtól való függetlenedés időszaka, amely a család életében is komoly változásokat idéz elő. Evészavart idézhetnek elő a családra jellemző viselkedésminták: például ha az egyén nem eléggé önálló, mert a család túlzottan védelmezi. Akkor is felléphet evészavar, ha a család életét szabályozó „törvényeket” a családtagok nehezen változtatják meg, mereven ragaszkodnak hozzájuk, valamint ha nehézkes a kommunikáció, és hiányzik a konfliktusmegoldás.

Kóros aggodalom a testsúly miatt

Az étkezési zavarokkal küzdők esetében az evési szükséglet, az étvágy és a szervezet táplálékszükséglete közötti összefüggések zavarosak, és a táplálkozás valaminek a pótlékává, a teljesítetlen érzelmi szükségletek kielégítésének eszközévé válik. Kövérség és soványság esetében is az evési szükséglet kielégítésének kényszere áll fenn. Az anorexia nervosa esetében a páciensek fogyókúrával, testedzéssel mindent megtesznek azért, hogy testsúlyuk nehogy a korra és testmagasságra vonatkozó minimális testsúly fölé emelkedjen, emiatt kórosan soványak. A diagnózis fontos kritériuma, hogy a testsúly az elvárthoz képest legalább 15 százalékkal alacsonyabb szinten van. Ezek az emberek látható soványságuk ellenére folyamatosan attól rettegnek, hogy elhíznak. Általában a környezet tiltakozása ellenére is túlsúlyosnak tartják magukat, vagy pedig úgy érzik, hogy valamelyik testtájuk túl kövér, még akkor is, ha nyilvánvalóan soványak.

A bulimiás páciensek is állandóan aggodalmaskodnak az alakjuk és a testsúlyuk miatt, azonban szigorú diétájukat kontrollálhatatlan evési rohamok szakítják meg, amikor nagy mennyiségû ételt fogyasztanak el rövid idő alatt. Rendszerint önhánytatással, hashajtó vagy vízhajtó szedésével, testedzéssel próbálják a falásrohamok utáni bûntudatban testsúlyukat csökkenteni. Általában legalább három hónapig fennálló, heti két falásroham esetén mondják ki a bulimia diagnózisát, súlyos esetekben azonban napi 8–10 falásroham/hányás is előfordul. A bulimiások testsúlya változó lehet, előfordulnak sovány, kövér, de normál súlyú betegek is.

A közös családi étkezések hangulata

Ha a fentiek alapján felfedezzük magunkon az evési zavarok valamilyen tünetét, érdemes szakemberhez fordulnunk, ahol hasznos tanácsokat, szükség esetén megfelelő kezelést kaphatunk a tünetek csökkentésére. Családtagjaink étkezési zavaraira legtöbbször az hívhatja fel a figyelmet, hogy az illető szigorú diétára fogja magát, gyengeségérzésről panaszkodik, illetve a hûtőszekrény időszakonként titokzatos módon kiürül. Ne késlekedjünk a problémát komolyan venni, hiszen ha a betegséget korai stádiumban kezelik, nagyobb a gyógyulás esélye.

Természetesen nem minden diétázónál fejlődik ki evészavar, mint ahogy nem mindenkinek csökken a súlya kizárólag a diétától. Az étkezési zavarok megelőzéseként az is hasznosnak bizonyulhat, ha a családi étkezéseket kellemessé, élvezhetővé teszszük. Tálaljunk ízlésesen, gondosan, teremtsünk barátságos hangulatot, így a közös étkezés az egymásra figyelés, egymásról való gondoskodás színtere lehet. A szülők ugyanakkor azt is tartsák szem előtt, hogy az étkezés időpontja a legalkalmatlanabb arra, hogy napi elégedetlenségüknek hangot adjanak, büntetésről és elvárásaikról „prédikáljanak” a gyerekeknek: a közös családi étkezések hangulata is befolyásolhatja az evési szokásokat.

Rápolti Kinga

A szerző gyakorló pszichoterapeuta 

Kövérség- és karcsúságideál

A különböző korok és kultúrák eltérően vélekedtek a testi megjelenésről. Évszázadokon keresztül szinte világszerte a telt alak volt a divatos – a kövérség a jólétet, az anyagi biztonságot, a hatalmat jelentette. A kövérség a nők esetében a nőiesség, a termékenység, illetve az anyaság fogalmához is szorosan kapcsolódott. Napjainkban ezzel szemben – főleg a gazdaságilag fejlett országokban – a karcsúság számít ideálisnak, míg Afrika számos területén ma is a kövérség számít követendő példának. A telt alkat társadalmi megítélése a 20. század elején kezdett megváltozni. Ebben az időszakban a nők körében a fiús karcsúság vált térhódítóvá, amit a 30-as évektől kezdve a teltebb, szexuális vonzerőt hangsúlyozó „szexi” divat váltott fel. Napjainkban a karcsú és karbantartott női test az ideál, ennek elérését célozza a diétázás és a testgyakorlás, valamint a szépségipar kellétára is: fogyókúrás és fitneszprogramok, diétás ételek, testedzések, fürdők, szauna, kozmetikumok, plasztikai sebészet. Kultúránkban a karcsúság a sikerességet, a szexuális vonzerőt jelképezi, a test karbantartása pedig a teljesítmény, a versengés, a társadalmi elismertség kifejezőjévé vált.

Krónika

 Erről a fórumon

Ha valakinek készített filmet, fényképet, hanganyagot fontos vagy érdekes ESEMÉNYRŐL  kérjük töltse fel a GobeTube-ra Alkossuk meg közösen Székelyföld független on-line TV-ét

GobeVirtual-Az Új honfoglalás-Szerepjáték komolyan

Légy avatar-készítő, terraformator Virtuális Székelyföld Az új honfoglalás

Új!!! Tölts fel videót-Teszteljük a GobeTube-ot