Több mint tíz évvel ezelőtt még gyorskorcsolyában szerzett hírnevet magának és szülővárosának, ám egy szerencsétlen autóbaleset következtében elvesztette a lábfejét, ezért el kellett hagynia azt a sportágat, amelyben bajnok volt.

„A műtét után már tudtam, hogy mit fogok csinálni” – mondja ma Novák Eduárd, aki úgy döntött, kerékre száll. 2003-ban a Mozgássérültek Európa-bajnokságán aranyérmes lett, több jó helyezést ért el az athéni ötkarikás játékokon, jelenleg már a második paralimpiára készül.


 

Edz, helyi versenyeken vesz részt, és ahogy viccesen hozzáteszi, várja a globális felmelegedést, hiszen Csíkban a meleg a kerékpárosok barátja.

Mindjárt itt a tél, ami némileg gátolja az edzést, a pekingi paralimpia pedig szintén közeledik. Hogyan zajlik most a felkészülés?

– Egy kis szünet után megpróbálunk kis erőnlétet szerezni – súlyzózással, aerobik típusú gyakorlatokkal és több nem specifikus edzéssel. Valóban kevesebb a kerékpározás, de igyekszünk kompenzálni a téli időszakot súlyzózással, futással, és ahogy telnek a hónapok, fokozatosan próbáljuk az egészet egyre keményebben csinálni.
Februárban már versenyek vannak, és négy hónap marad arra, hogy jó alapot tudjunk teremteni. Persze január–februárban még nem kell csúcsformában lenni, de jó, ha a szervezet felveszi már a ritmust. A télen ugyanakkor jó lenne kimenni valami melegebb vidékre, Horvátországba, Görögországba edzeni, kilométereket gyűjteni, aztán a jövő év az igazán fontos.

Olyan ez, mint a zongorázás, naponta kell gyakorolni?

– Igen, olyan is van, hogy napi egy óra, olyan is, hogy napi hat óra. Persze mindennap nem csinálhatod ugyanazt azt edzést. Hétfőn pihenő, mert azt próbálod szimulálni, ahogy a versenyeken is van – ott hétvégére teszik a nehéz versenyeket. Tehát a szervezetedet is hozzá kell szoktatnod ehhez a bioritmushoz. Kedden, szerdán hosszabb edzés, csütörtökön kevesebb, pénteken lazább, szombat–vasárnap újra hoszszú. Én így évi 15-18 ezer kilométert tekerek le.

Mennyi időnek kellett eltelnie a baleset után ahhoz, hogy úgy érezze, a gyorskorcsolyázás után kerékpározni szeretne?

– Nagyon hamar, gyakorlatilag a műtét után már tudtam, hogy fogok csinálni valami mást. Gondolkoztam a kerékpáron, csak nem lehetett olyan hirtelen váltani. Ki kellett próbálni az életben ezt-azt, hogy lásd, mi jó neked, és ez belekerült négy évbe… Utána már könnyebb volt eldönteni, hogy mit tegyek.

A semmiből elkezdeni valami egészen újat azért már valami. Mi volt a legnehezebb ebben?
– A tapasztalat, hogy mindent nekem kellett kitapasztalnom, az egész edzést interneten tanultam meg. Sokat nem segítettek rajtam a román edzők, nem tudom, miért, de ez van…

Egy pillanat… Internetről? Értem én, hogy meg lehet tanulni bablevest készíteni, gitározni vagy idegen nyelvet beszélni az internet segítségével, de hogy egy sportágat…?

– Igen, furán hangzik, de ezt csináltam. Kitapasztaltam, mit hogyan kell csinálni, utánaolvastam, van rengeteg szakhonlap, ahonnan nagyon sok információt össze lehet gyűjteni. Persze valószínű, hogy sok jó eredményt elszalasztottam, de úgy érzem, még most is sok tanulnivalóm van.

Visszatérve a tanárokra: nem került semmilyen edző Csíkban?

– Nem, itthon nem is létezett a kerékpársport, nem értett hozzá senki, úgyhogy nekem kellett valamit elkezdenem.

És ahogy látom, össze is jött. Vannak már esetleg követői, elképzelhető, hogy a hoki mellett csíki sporttá válik a kerékpár is?

– Igen, szeretném, ha az lenne, bár nem tudom, hogy az emberek a környéken mennyire lennének kaphatók rá. Igaz, egyre több fiatal szeret kerékpározni, viszont ez elég nehéz sport és sok lemondással jár, de szerintem lesznek olyanok, akik vállalkoznak rá, meglátják benne a fantáziát, és szépen fogunk fejlődni. Mert noha pár éve indult ez az Intersport klub – most Tusnád Cycling Team a neve –, úgy látom, hogy egyre több támogató lát fantáziát benne és tapasztalja azt, hogy valami jó felé halad az egyesület.

Milyenek felénk a terepviszonyok, lehet kerékpározni?

– Úgy is szoktam mondani, amikor jönnek a gyenge telek, hogy mi imádjuk a globális felmelegedést: a kerékpárosnak az a jó, ha melegebb van. Az utak lassan kialakulnak a környéken is, Székelyudvarhely és a Gyimesek felé jól lehet karikázni, és jövőre már nekifognak az európai út megépítésének, úgyhogy lesznek lehetőségek.



Romániában ez a sportág nem túl felkapott…

– Most próbálnak néhányan befektetni, és születnek jobb csapatok. A 90-es évek végén volt egy időszak, amikor nagyon kezdett hanyatlani az egész, de szerencsére akadt néhány ember, aki magánklubot alapított, szponzorokat keresett. Van egy câmpulungi csapat, a Dinamo is próbált erősíteni, és vagyunk mi. Szerintem minőségben változott, nem is annyira mennyiségben.

De versenyt rendeznek, úgy tudom, a legnagyobb a Románia Körverseny.

– Igen, azon negyedik is lettem az idén. Négy szakaszon keresztül harmadik voltam, aztán eltört az ülésem, megváltoztak a szögek, az izmaim nem úgy reagáltak, és végül csak ezt a helyezést értem el.

Jelenleg hol tart a futamidővel?

– Tavaly az első helyezetthez képest másfél perccel voltam lemaradva, idén húsz másodperccel. Szóval nagyon készülünk, csak oda kell figyelnünk.

És azt nem lehetne, hogy mondjuk, a rendes olimpián induljanak? Ennek milyen akadálya lenne?

– Nagyon nehéz a rendes olimpiára kvalifikálni még az egészségeseknek is. Egy profi csapatnak évi négy-ötmillió eurós büdzséje van, és az olimpiai résztvevők zöme közülük kerül ki. Lehetőségekről van szó, orvosokról, gyógyszerekről – hát hallani, mennyi doppingbotrány van…

Nem, én arra gondoltam, hogy nem tud Románia benevezni kerékpárban egy olyan országként, amely még új ebben? Mondjuk, mintha lenne a botswanai műlesiklók csapata…

– Le vannak osztva a helyek. Nem adnak ilyen úgynevezett white cardot, mert ugyanazokat a pontokat öszsze kell gyűjtened, mint a többi versenyzőnek. Ezért csak nagyon elit versenyzők juthatnak ki az olimpiára.

És kik a versenytársai? Lehetnek teljesen egészségesek meg bármilyen mozgássérült is?

– Én például nem versenyezhetek olyannal, akinek mondjuk combtól hiányzik a lába. Van négy kategória: a legkisebb, amikor a lábak egészségesek, csak a felsőtesttel van baj, a második kategória az, amikor lábszár alatti amputáció van egy lábon, a harmadiknál lábszár fölötti amputáció egy lábon, a negyediknél pedig mindkét lábbal probléma van. Ezenkívül vannak még a kézi kerékpárosok, a vakok, az idegrendszeri sérültek, a koordinációs problémákkal küszködők…

Sikerült rávennie magát, hogy korcsolyát húzzon a lábára a baleset után?

– Persze, volt már a lábamon korcsolya, csak a fékezéssel volt némi gond. Ugyanakkor nehezebb, mert ugye vékony a penge, itt a bokádat nem tartja a cipő… De hát ezt úgyis csak hobbi szinten gyakorlom. Azon viszont nem is gondolkodtam, hogy újra versenyszinten űzzem.

Mihály László Új magyar szó

 Erről a fórumon

Távolba szakadt? Mi rendbetesszük hozzátartozói sírját!

Ha valakinek készített filmet, fényképet, hanganyagot fontos vagy érdekes ESEMÉNYRŐL  kérjük töltse fel a GobeTube-ra Alkossuk meg közösen Székelyföld független on-line TV-ét

Ki lesz a legszebb székely nő?

Összmagyar szépségverseny

On-line szépségverseny Nevezz be! Indul az összmagyar szépségverseny

Ki volt minden idők leghíresebb asszonya-Nagyasszonyunk? Tégy javaslatot