|
Az elválás fájdalmát talán akkor éli át mindenki először —
bár ez nem tudatosul —, amikor kisgyerekként otthagyja az édesanyja idegenek
közt. Ez történik, amikor a gyerek először megy óvodába, először bízzák mások
gondjaira. Elhagyottnak, cserbenhagyottnak, csalódottnak érzi magát, és azt
kifejezésre is juttatja.
Ugyanaz az érzés támad a felnőttben, a fiatalban, ha elhagyja
szerelme, megcsalja, elhagyja élettársa, elhagyja gyereke.
Az elhagyás lehet törvényszerű vagy véletlen, szándékos vagy
nem, a fájdalom egyforma, és sokakat terel holtvágányra életük egy-egy
periódusában. A szenvedő úgy érzi, hogy egy egész világ okozott neki csalódást,
mindenki magára hagyta. Az egészséges felnőtt az esetek nagy hányadában mégis
kiverekedi magát helyzetéből, más társra, társaságra talál, betölti más
érzésekkel, más emberekhez kapcsolódó érzelmekkel az űrt. Néhányan meg egyenesen
úgy tesznek, mintha meg sem történt volna mindez velük, nehogy vélt
gyengeségükről árulkodjanak a jelek.
Most azonban az elhagyatottságnak az a fajtája jut eszembe
leginkább, amelyre ritkán és elég kevesen találnak kiutat: az öregek magánya,
magárahagyottsága, amelyben a lelki hiány ötvöződik a testi korlátokkal,
amelyben a ,,mit szeretnék"-et felváltja a ,,mire vagyok képes".
Hosszú sor kanyargózik a jegypénztár előtt, de a soron
következő néni még mindig kérdez: ,,Ezt hogy kell használni? Azt kóstolta-e,
kedveském?" Közben mesél: hogyan történt a készülődés régebb az ünnepre, milyen
nagy telek voltak az ő fiatalkorában, és milyen népes családok.
Van, aki idegesen mocorog a sorban, más mosolyogva hallgatja,
ő meg hirtelen észreveszi, hogy belefeledkezett a beszédbe, hogy ez már egy más
idő, más tér, más valóság. Szabadkozva fordul a pénztárosnőhöz: ,,Elnézést, hogy
így lefoglaltam, de olyan jól elbeszélgettünk" — és megnyugodva pakolgat.
A pénztárosnő hangosan osztja meg véleményét a rögtönzött
közönséggel: ,,Látják, kérem, egy életet végigdolgozunk, hogy aztán még az se
legyen, akivel egy szót szóljunk." A sor elcsendesedik, és érezni a levegőben a
kavargó gondolatok cikázását.
Emlékeimben felcsendül az ismerős sláger: ,,Kell még egy szó, mielőtt mennél..."
— különösen így, karácsony felé.
Szerző:
Jártó Kocsis Edit
Erről a fórumon
Székely genealógia portál
Lófő
Iskola Az elveszettnek hitt tudás
Cserebere Portál Ne használd a
pénz ha nem muszáj!
Cserélek
SZEFHE Erdélyi rendtartó székely öko közösség
Itt lehet csatlakozni a
SZEFHE erdélyi székely öko közösséghez
Nem tetszik a média? Légy
te a média! Lépj be a média kommandónkba!
Ha
valaki tanúja volt érdekes, közérdekű vagy szép eseménynek és úgy ítéled meg,
hogy ez több embert érdekelhet, akkor küldje el kérjük
töltsd fel a youtube-on a SZEFHE
Média Kommandó csoportjához
Markodban a hatalom Egy
telefonnal, most fényképet készíthetsz, hangot vehetsz fel, filmezhetsz, de ha
kedvet érzel akár meg is írhatod véleményed. Regisztrálj és a felhasználó
menüben kattints a hír beküldésére.
GóbéGold Klub Készüljön fel a jövőre
GóbéMall
Székely termékek nagyáruháza Nyisson Ön is
online üzletet
Indul a HUNOR mozgalom a
székely termékekért
GobeGiftShop Személyesített
ajándékok-Egyedi ajándékok
A
ÚJ GobeShop
A székely népművészet remekei
|