„Tubi” egy olyan családtag, aki két évvel ezelőtt került hozzánk, otthonunkba. Ő a tollkosztümösek családjába tartozik, ősei minden bizonnyal a légi-posta szolgálatát teljesítették. Számunkra az ég küldötte, égi küldött, egy galamb.

            Két évvel ezelőtt, december közepén találtam az utcán, összeroncsolt, vérző jobb szárnyával. Jó három hónapra volt szükség, amíg meggyógyult, a betegápolás sajátos módszereivel. Közben, meg kellett tanulnia egyensúlyozni, repülni. Szerencsére hamar feltalálta magát új otthonában, a konyhában, amit lassan birtokba vett, előbb a padló adta lehetőségeket, majd fokozatosan az asztal sarkát, a konyhai padot, majd a magaslatokat, különösen a konyhaszekrény tetejét és a hűtőn lévő virágkosarat. Meg is bánta az egyik örökzöld virág a Tubi vendégeskedését, mert landolása súlya alatt a növény lassan megadta magát, kezdett megsárgulni. A légelhárítást végül a színes ceruzák oldották meg, amivel körbe szurkáltam a virágcserepet, hogy az új családtag ne tudjon a növényre szállni.

            Sok szeretetet, kedvességet kaptunk és tanultunk tőle. Szelíd magatartása evangéliumi norma, szavak nélkül többet mondott, mint azt az ember gondolná. Nem volt ismeretlen számomra a házi szárnyasok lelkivilága, köztük nőttem fel, de Tubi mindvégig szabad volt, ha rá is szorult az ideiglenes segítségre. Őt szabadként kezeltem, a szabadságra készítettem. Tudtam, ha meggyógyul, szeretném, ha visszavenné szabadságát. Megtörtént, és boldog voltam, amikor először átrepült a szemközt lévő tömbház tetejére és onnan visszanézett hozzánk. Csak remélni mertem, hogy egyszer esetleg visszajön. És Tubi visszajött. Naponta hazajön azóta is ebédelni, gubbasztani, pihenni, fürödni, fellazulni. Nemrég beteg volt. Egy teljes hétig volt itthon. Ahogy tudtam, ápoltam és kértem a Magasságosat, ha megengedi, hagyja még ezt a kis küldöttjét nekünk, továbbra is ugyanolyan szeretettel fogom gondozni. És amikor Tubi felgyógyult, mélységes hálaérzet töltötte be szívemet érte.

Számomra a legmegtisztelőbb az, hogy itthon érzi magát köztünk, elfogadja és igényt tart közös otthonunkra, betegen is hazajön, engedi magát ápolni, és kedves hangján köszöni meg a szolgálatot.

Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail:  Bakó Mária Az összes előző lapszám megtekintése: http://www.hhrf.org/gyrke/uzenet