|
Emberré válásunk pillanatától meghatározza az életünket. Örömeink és
keserûségeink forrása, a szívünkben megszólaló kimondhatatlan, amit annyiszor és
annyiféleképpen próbáltunk kimondani. Gesztusokkal, keresetlen vagy
fölcicomázott szavakkal, versben és prózában egyaránt. Hogyan milyen szikra
lobbantja lángra és meddig tarthat? Miért és mikor alszik ki vagy kísér el egy
életen át? Csupán az ösztönök és hormonok, kábítószer hatású vegyi anyagok
játéka lenne, amelyet testünk kiismerhetetlen boszorkánykonyhájában kavar egy
titokzatos erô? Hogyan lesz a romantikus lángolásból, az ôrület határán kavargó
nyugtalanságból, sóvárgásból egy életre szóló tartós kötôdés, megtartó, éltetô,
építô erô? – ezekre a kérdésre kerestük a választ idôsek és fiatalok körében,
akik a kezdeti meglepôdés után szívesen osztották meg tapasztalataikat,
érzéseiket és gondolataikat a szerelemrôl.
U. A., 50 éves, állatorvos
– Az elsô perctôl az utolsóig szerettem a férjem. Mindig azt éreztem, hogy a
legboldogabb nô vagyok a világon. Jóképû, erôs jellemû, becsületes ember volt,
csodáltam, felnéztem rá. Szerettem mint férfit, mint embert, és szakmabeliként
is elkápráztatott a tudása. A munkahelyén durva, szigorú ember, otthon az
ellenkezôje volt, gyöngéd, mindig jókedvû és figyelmes. A gondolataimat is
kitalálta, napról napra újra meg újra beleszerettem. A vitáink 40 éves koromig a
saját féltékenységembôl fakadtak. Sokszor hisztériáztam is, amikor észrevettem,
hogy sikere van a nôknél. Aztán ez az idôszak is elmúlt. Ahogy telnek az évek,
egyre biztosabb vagyok abban, hogy hozzá hasonló férfit hiába is keresnék, soha
nem találnék. Az ilyen szerelem, mint a miénk, nem múlik el soha.
F. A., 62 éves, nyugalmazott tisztviselô:
Rögtön beleszerettem. Erôs, csinos férfi volt, zöld szemmel, göndör, fekete
hajjal. Két nap múlva megkérte a kezem. Ahogy utóbb elmondta, ô a tipikus
úrilányt látta bennem és ilyen feleséget képzelt el magának. A szüleimtôl,
testvéreimtôl távol, az ország másik sarkába kerültem, a megszokottól teljesen
eltérô, idegen környezetbe, ahol kezdetben az egyetlen ember volt, akit ismertem.
Elfoglaltságaim központja, fôszereplôje lett. Az elképzelt boldogság helyett
azonban már korán jelentkeztek a gondok. Gyakran jött részegen haza, megcsalt,
de mindig találtam valami magyarázatot a hibáira, ami lehetôvé tette, hogy
megbocsássak. Miután megbántott, fél éjszakákat simogatott, csókolt, hosszan
beszélgettünk, s mindig megfogadta, hogy több keserûséget nem okoz nekem. Az
elsô terhességem veszítéssel végzôdött, a másodikkal végig kórházban feküdtem.
Nem látogatott meg, szóba sem állt a kezelôorvosommal.
Amikor megszültem a gyermekem, otthon minden jel arra utalt, hogy az eltelt
hónapok alatt a közös lakásunkban a férjem mással élt. Egy idô után, ha a
szeretôi elhagyták, nekem panaszolta el. Mégis több mint öt éven át szerettem, s
minden bántó tettére találtam valami magyarázatot: hogy édesanya nélkül nôtt fel,
soha nem kapott elég szeretetet és sokszor
"belerúgtak". Addig szerettem, amíg mindent meg tudtam bocsátani neki. Aztán
eljött az a nap is, amikor megcsaltam, de közben rettegtem, mert azzal
fenyegetett, hogy megöl, ha elhagyom. Az új kapcsolatra azért volt szükségem,
hogy erôt merítsek a férjemmel töltött órák elviselésére. Amikor az a másik
férfi felajánlotta, hogy elvesz feleségül s vállalja a gyermekemet is, nem
mertem igent mondani. A férjem halálát, bár nagyon megviselt, megváltásnak
éreztem. Meggyôzôdésem, hogy sokat elbír a szerelem, s azt, hogy meddig tart és
mikor ér véget, nem lehet kiszámítani.
H. Lajos, 43 éves, autószerelô
– Alapvetôen racionális beállítottságú vagyok, és úgy vélem, hogy a mindent
elsöprô szerelem nem létezik, csak az illúziókban és a mesékben találkozunk vele.
A társunk valódi énjét csak a hétköznapokban ismerjük meg. Sokan úgy tartják,
hogy idôvel a szerelem átalakul szeretetté. Én úgy gondolom, hogy lentrôl
felfele építed a kapcsolatot, megszereted a másikat, megismered, s elfogadod a
tulajdonságait, az egyéniségét.
Katalin, 27 éves, titkárnô
– Sok statisztika azt mutatja, hogy maximum két évet tarthat a szerelem.
Szerintem a "vak" szerelmet 1-2 évig érezhetjük, míg valami vagy valaki fel nem
nyitja a szemünket. A rózsaszín, semmit nem látó érzés idôvel átalakul, de nem
szûnik meg teljesen. Minél több idôt töltesz egy személlyel, annál jobban
megismered, elfogadod a másik gyengeségeit, hibáit és megpróbálsz együtt élni
velük.
Nincsen korhoz kötve, eddig már láttam 18, 20 és 40 éveseket is, akik átélik
ezt az érzést. Azt nem tudom, hogy az ember lehet-e életében többször is
szerelmes. Én egyet és egyszer szerettem, szeretek igazán. Valószínûleg csak úgy
fordulhat elô, ha az illetô mindenkihez más-más módon kötôdik. Az egyiket vakon
szereti, a másikhoz már sokkal megfontoltabb érzések kötik.
G. E., 33 éves, tisztviselô
– Addig lehet szerelmes az ember, amíg táplálja ezt az érzést, utána
szeretetté alakul át és ha nem tesz semmit a kapcsolat elômozdítása érdekében,
akkor könnyen akár gyûlöletté válhat.
De az is lehet, hogy bár konkrétan nem érzed, még mindig ott van a szívedben,
csak észre kell venned. Például felerôsödhet tavasszal, mikor virágoznak a fák,
ilyenkor jön, hogy a kedvesed nyakába ugorj.
Amúgy a szerelem ott van mindenhol – az illatokban, az érintésben, a
létezésben… érezni, értékelni kell. Hogyan lehet táplálni? Minden icipici
mozdulattal, gesztussal, kis ajándékokkal vagy egy kedves mosollyal.
Réka, 51 éves, gyógyszerészasszisztens
– Házasságon belül maximum három évet tarthat, utána szeretetté, megszokássá
válik. Az elsô, nagy szerelem azonban kitart életed végéig, soha nem felejted
el. Hogy miért? Nem valószínû, hogy éppen ahhoz mész feleségül, aki iránt ilyen
erôs érzelmeket tápláltál, így egyfajta hiányérzettel élsz a szívedben. Ennek
viszont van ellenpéldája is…. Ismerôseim egy mindent elsöprô szerelem után
házasodtak össze, az érzés 10-15 év után véget ért, félbeszakadt a kapcsolat.
Bár késôbb visszatért az illetô, túl volt egy másik élettársi viszonyon és már
csak a család iránti kötelességtudatból maradt egykor elhagyott társa mellett.
Ha valaki viszont azt mondja, hogy 30 év házasság után ugyanúgy szereti
társát, mint a legelején, az hazudik. Esetleg mondhatja: hiányzik, ha nincs
mellette, de a kapcsolat elején átélt mámor már régóta nincs meg.
B. Lídia, 26 éves, tanítónô
– Több mint hat évvel ezelôtt ismerkedtünk meg, mindketten diákok voltunk, én
egyetemista, ô középiskolás.
Szerelem volt a harmadik látásra, s hangos szívdobogásom jelezte: egyszerû
örömnél magasabb rendû érzésekrôl lehet szó. Aztán néhány héttel késôbb egy
kirándulás során, a több száz méteres magasságban, az Istenszékén szavakba
öntöttük érzéseinket. Tulajdonképpen akkor kezdôdött a szerelmünk.
A lobogó érzés a több mint egy éve tartó házasságunk alatt kissé átalakult,
most gyakoribb a szikra, de a láng azért még mindig ég. Valószínûleg azért, mert
a mézeshetek elmúltával is ügyelünk a tûzre, nem hagyjuk, nem akarjuk hagyni,
hogy a mindennapok rutinja eluralkodjék. Nem vitatkozunk azon, hogy "ma én
mosogattam, holnap te viszed ki a szemetet", és hogy "kinek volt könnyebb a mai
napja?".
Nagy becsben tartjuk azt a néhány órát, amit naponta együtt lehetünk és azt a
néhány hetet, amit egész évben együtt tölthetünk. Hiszen a hat év alatt igazán
meg kellett küzdjünk azért, hogy együtt lehessünk. Elôbb tanulmányaink
szakítottak el több hétre, hónapra egymástól, majd munkahelyeink ékeltek és
ékelnek több száz kilométeres távolságot közénk.
Mi felvettük a harcot a világ ellen, eldöntöttük, hogy megmutatjuk, az év
minden napján lehet verôfényes szerelmes órákban részünk. Mert a szerelmet
nemcsak megszerezni, de ôrizni is kell. És ameddig ápoljuk, ôrizzük, addig tart.
Remélem, sok idô múltával alakul át csendes szeretetté.
B. Ilona, 64 éves, nyugdíjas
Az idôs házaspár vasárnap délelôttönként kéz a kézben, mosolygósan sétálgat a
Poklos-patak partján irigylésre méltó harmóniát sugározva. – A mi korunkban hol
van már a szerelem? nevet kérdésünkre a feleség. Társak vagyunk, mindent
megbeszélünk, közösen döntünk és összeköt bennünket a két gyerekünk, a három kis
unokánk és a közös háztartással járó gondok-bajok. Házasságunk elsô tíz évében
nagyon szerelmes voltam a férjembe, lestem minden kívánságát, nem engedtem, hogy
bármit is mozdítson a lakásban. Fôztem, takarítottam és gyereket neveltem
naphosszat. Ô lassan rászokott a jóra és mai napig ott hagyja evés után a
tányért az asztalon, a koszos ingét meg a karosszéken. Nem mondhatom, hogy nem
zavar, de megszoktam és nem zsörtölôdöm emiatt. Az évek múltával ezer és ezer
hibáját fedezzük fel annak az embernek, aki mellett élünk, de a háborgásból
veszekedés, válás lesz. Én rengeteget tûrtem a békesség kedvéért, gondoskodtam a
férjemrôl és elfogadtam olyannak, amilyen. Csak így tudtunk harmincnyolc évet
leélni együtt, anélkül, hogy valaha is veszekedéstôl lett volna hangos az
otthonunk.
Úgy érzem, megérte, mert a gyerekeink ma is szívesen járnak haza, azt mondják,
nálunk mindig jó a hangulat. Manapság azért olyan sok a rosszul mûködô házasság,
mert egyik fél sem hajlandó engedni igazából és az emberi kapcsolatokat egyre
inkább az önzés uralja.
Ha a szerelem el is múlik, a ragaszkodás, a kölcsönös elfogadás és az
egymással szemben tanúsított türelemnek ki kell állnia az idô próbáját, mert
másként nem lehet valaki mellett békességben leélni egy életet.
K. Orsolya, 16 éves, diák
– Ha elmúlik a szerelem, akkor természetesen szakítunk.
– Most éppen a negyedik barátommal vagyok együtt, ô tizennyolc éves, nagyon
jóképû és sok ismerôse van, gyakran járunk sörözni vagy diszkóba. Nem vagyok
szerelmes, megfogadtam, hogy többet nem is leszek, mert az elôzô barátomba
halálosan szerelmes voltam, de nem vett komolyan, bulikban folyton más lányokkal
táncolt, ami nekem mindig nagyon rosszul esett, végül pedig egyik napról a
másikra elhagyott. A fiúk komolytalanok, arra törekednek, hogy minél több lányt
szerezzenek meg maguknak, mit sem törôdve azok érzelmeivel. Ezért azt hiszem,
ebben a korban nekünk, lányoknak is szórakoznunk kell, túl mély érzelmek nélkül.
Ilyenkor még nincs értelme komoly kapcsolatokra gondolni. Huszonöt éves korom
körül biztos bele fogok szeretni valakibe, hiszen szerelem nélkül semmiképpen
sem mennék férjhez.
A szüleim sohasem voltak egymásba szerelmesek, mindketten egy-egy csalódás
után találtak a másikra és ez mindig is érzôdött az otthoni hangulaton. Minden
apróságon órák hosszat veszekszenek, hibáztatják egymást, kedvességet, mosolyt,
ölelést ritkán láttunk otthon a testvéremmel. Szerintem ha látták, hogy rosszul
mennek a dolgok, már rég el kellett volna válniuk, mert az nekünk is sokkal jobb
lett volna. Ami nem mûködik, nem érdemes erôltetni, ha nincs szerelem, válni
kell.
T. E., 62 éves, nyugalmazott pedagógus
– 45 évi házasság elteltével is ugyanúgy ragaszkodtunk egymáshoz, mint a
kezdet kezdetén. Azt hiszem, egy kapcsolatban nagyon fontos, hogy a férj mindig
egy kicsit szenvedélyesebben közeledjen a feleségéhez. Tizenévesen ismertük meg
egymást, s ahogy meglátott, az volt az egyik legfontosabb életcélja, hogy
feleségül vegyen. Bár máshol jártunk iskolába, szünidôben mindig nálunk volt, és
amikor bajba került a családom, önzetlenül segített rajtam. Mindentôl megkímélt,
megteremtette, amire vágytam. Mindig ôszinte volt, sohasem fogtam hazugságon,
ezért is bíztam meg szinte vakon benne. És tudtam vele együtt lelkesedni,
segíteni, hogy a terveit, az elképzeléseit megvalósítsa. A halála elôtt egy
hónappal mondta, hogy pont olyan szerelmes, mint amikor megismertük egymást.
A mi kapcsolatunk alapja az ôszinteség és a bizalom volt, s arra törekedtünk,
hogy az egymás iránt érzett szeretettel ne kifele kérkedjünk, hanem egymásnak
bizonyítsuk nap mint nap.
Ön, hogy képzeli? önnél meddig tartott? Még mindig tart? Mi a
titka? Ossza meg tapasztalatát a fórumon!
Erről a fórumon
Székely genealógia portál
Lófő
Iskola Az elveszettnek hitt tudás
Cserebere Portál Ne használd a
pénz ha nem muszáj!
Cserélek
SZEFHE Erdélyi rendtartó székely öko közösség
Itt lehet
csatlakozni a SZEFHE erdélyi székely öko közösséghez
Nem tetszik a média? Légy
te a média! Lépjen be a média kommandónkba!
Ha
valaki tanúja volt érdekes, közérdekű vagy szép eseménynek és úgy ítéli meg,
hogy ez több embert érdekelhet, akkor küldje el levélben vagy kérjük
töltse fel a youtube-on a SZEFHE
Média Kommandó csoportjához
Markunkban a hatalom Egy
telefonnal, most fényképet készíthet, hangot vehet fel, filmezhet, de ha kedvet
érez akár egy cikkben is megírhatja véleményét. Ez utóbbi esetben regisztráljon és a felhasználó
menüben kattintson a hír beküldésére. Együtt EgyMásért MiMagunk legyünk
Székelyföld tiszta hangja!
GóbéGold Klub Készüljön fel a jövőre
GóbéMall
Székely termékek nagyáruháza Nyisson Ön is online
üzletet
Indul a HUNOR mozgalom a
székely termékekért
GobeGiftShop Személyesített
ajándékok-Egyedi ajándékok
A
ÚJ GobeShop
A székely népművészet remekei

Nyisson PayPal számlát és
gyerekjáték lesz az internetes vásárlás.
|